Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

melynek várát és uradalmát a király csere útján megszerzi özvegy Nádasdyné Kanizsai Orsolyától. 1567-ben Thury Györgyöt, a kor legjobb magyar katonáját nevezik ki a főkapitányság élére. Kanizsát alkalmassá kellett tenni az új feladatra, ezért Ferabosco hadmérnök tervei alapján a korábbi vár helyén egy nagy létszámú helyőrség befogadására alkalmas, újolaszbástyás, ötszög alaprajzú erődítmény építését kezdték el. A munkák 1587-ig folynak, de az állandó pénzhiány következtében csak részlegesen fejeződnek be. A főkapitányság többi várát is korszerűsíteni kellett. Az Udvari Haditanács Giulio Turco hadmérnökkel felmérette a védelmi rendszerhez tartozó erődítményeket (1569). Ezek az alaprajzok a legkorábbi hiteles ábrázolások törökkori várainkról, ugyanakkor középkori eredetű váraink (Szigliget, Rezi, Tátika, Sümeg, Kernend, Pölöske, Botszentgyörgy, Szentgyörgyvár), várrá alakított kolostoraink és templomaink (Zalavár, Keszthely, Keresztúr, Szemenye) kutatásához ma is nélkülözhetetlenek. Ezen felmérések alapján tervezték meg aztán az átépítéseket, döntöttek egyes, a védelemre alkalmatlan várak megszüntetéséről. 1571 áprilisában a török kelepcébe csalta Thury György főkapitányt. Amellett, hogy az esemény a magyar végváriak szinte személyes sorscsapásként élték meg, a nagynevű vezér elvesztése az egész megyére súlyos következményekkel járt: „Kár lőn vitéz most itt neked meghalnod, Mert Szalaság azt bizonnyal megbánod, Vagy az, hogy a földet te pusztán hagyod, Vagy az, hogy az adót nekik megadod." (Az vitéz Thuri György haláláról) A nagyhírű katonai vezetőnek sokáig nem találják méltó utódját. A bizonytalanságot kihasználó elszemtelenedett török odáig merészkedett, hogy 1574 februárjában megtámadta és feldúlta Kanizsa mezővárosát. A század hetvenes éveinek végétől a Haditanács új védelmi koncepciója értelmében a védelmet a Légrád-Keresztúr-Kanizsa-Kiskomár vonalra vonták vissza. Az ettől keletre fekvő várakat feladták, a Kanizsa (Principális) völgyében új várvonalat építettek (Bajcsa, Fityeháza, Újudvar). A passzív védelem következtében a török könnyen és mélyen hatolt be a megyébe, és szinte az egész megyét rendszeresen adóztatta. A zalai falvak olymértékben pusztultak, hogy már nem voltak képesek ellátni a végvári katonákat. Csak pillanatnyi siker volt, mégis a zalai végváriak legszebb haditette a század utolsó negyedében, hogy 1587-ben a 22