Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

A belső rend megszilárdulása, a külkapcsolatok helyreállítása, Károly Róbert gazdaságpolitikája a zalai térségben is meghozta a pozitív változásokat. Ennek első jeleivel ugyan már a század első felében találkozhatunk, de a fellendülés igazán a második felétől volt látványos. A csúcspontot Nagy Lajos uralkodásának vége felé, Zsigmond uralkodásának idején éri el. A mezőgazdasági termelés fokozódása magával hozta a kereskedelemi élet fellendülését, a belső piackörzetek, a helyi iparosréteg kialakulását, a városiasodást. Az első mezővárosok a nyugat és dél felé élénk kapcsolatokkal rendelkező Alsólendvai Bánfiak uradalmaiban alakulnak ki (Lendva, Dobronak, Szemenye), de a 15. század elején már számos mezővárost jegyeznek a megyében. A mezővárosiasodás elsősorban a Balatontól nyugatra, a kereskedelmi útvonalak mentén fekvő településekre jellemző. A mezővárosokban jelen vannak a kézművesek, a mindennapi életet kiszolgáló kovács, takács, szabó, csizmadia stb. mellett ott találjuk az aranyművest, a fegyverkészítőt, a kőművest és az ácsot is. Ez utóbbiak el is lehettek látva munkával, hiszen nagyarányú építkezések folytak. Az egyre nagyobb jövedelmet az új bárók látványos építkezésekre fordítják. Várak és kolostorok épülnek már a gótika stílusában. A kolostorokat már döntően a magyar alapítású pálosok, és a városiasodást nyomonkövető egyre népszerűbb koldulórendi szerzetesek, a ferencesek népesítik be. Pálos rendi kolostort építenek a Kanizsaiak Örményesen (Kehida mellett), a somogyi Szentpéteren, a Lackfiak Csáktornya mellett. A ferenceseket a zalai főurak városaikba telepítik, ekkor létesülnek Kanizsa és Keszthely kolostorai, a mezővárossá fejlődött Szemenyén bővítik a kolostort. A várépítkezések jórészt átépítések, bővítések, teljesen új épület Kanizsa zárt udvaros várkastélya. De a kisebb birtokosoknak is telik kolostoralapításra, templomépítésre. Zsigmond király uralkodásának időszaka alatt a gazdasági fellendülés folytatódásán túl jelentős változások történtek a birtokviszonyokban is. Az uralomra jutását elősegítő Kanizsaiak megkérik jutalmukat, terjeszkedésükkel telik el a 14. század utolsó szakasza. Megszerzik a gelsei, becsehelyi és a veszprémi püspökségtől Egerszegért cserébe a szepetneki uradalmat. A Lackfiak pártütése és 1397. évi meggyilkolása után uradalmaik gazdát cseréltek. A Muraköz 1405-ben zálogba a Cilleiek kezére jut, és a család 1456-os kihalásáig az övék marad. A kibontakozó fellendülésben jelentősebb törés következik be Albert király halála után (1439). A magyar rendek királlyá koronázzák Ulászló lengyel királyt, míg a német rokonságra támaszkodó Erzsébet királyné a férje halála után született fiát koronáztatja királlyá. 1440 júniusában a két tábor között kitört a polgárháború. Ennek eseményei komolyan érintették 19