A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 195 A szüret ]gy érkezett el a szüret, a szőlőszedet (vindemium, vindempnia, vindemiatio) ideje.

86 A mi ághajlatunknak megfelelően szeptember dereka és október közepe között folyt le, rendesen Szent Mihály-nap táján,

87 de ez a dátum, — mint említettük — tulajdonképp október 8-a táját jelentette. A megszedett szőlőt először kitaposták egy lyukacsos kádban; az így nyert levet néha külön hordóba töltötték, mert mint 1257-ben olvassuk, ebből lett a tiszta bor.

88 A legjobb bornak különben azt tekintették, amely magától folyt le annak a kádnak a csapján, amelybe a puttonyosok a leszedett szőlőt beöntötték. A már kitaposott szőlőt azután a sajt ó-ba, a pré s-be (torcular) rakták.

89 A szőlő haszonvételei közt említenek okleveleink a szőlőút mellett préshely-et is (Zocus torcularis), amelyet egy 1283-i oklevelünk szüretelő h e 1 y-nek mond, amikor a szőlővel azt is eladták.

90 Egy 1338-ból való oklevelünk közelebbi felvilágosítást ad róla, amikor így írja körül: „Az a hely, ahol a prés áll".

91 Mennyit termett egy szőlő? Szőlőfajtákról középkori adataink nincsenek, de ha Zalavár 1553-ban készült inventáriumában azt olvassuk, hogy 31

1

/

2 hordó tavalyi bor volt ott, s „ezeknek negyedfele vörös b о r",

92 kétségtelen, hogy régebben is termeltek vörös fajtákat. Nagyon fontos volna tudnunk azt, hogy az akkori művelési mód mellett körülbelül mekkora lehetett egy egész szőlőnek az évi termése. Sajnos, pontosabb adataink erre vonatkozólag nincsenek, s csak elég ingatag alapokon álló hozzávetésekre vagyunk utalva. Valamiféle tájékoztatást találunk abban a két oklevélben, amelyek szerint a pannonhalmi apátság 1418ban és 1420-ban azt a kedvezményt adta a birtokán új szőlőt telepítőknek, hogy csak akkor kell tizedet adniok, ha a szőlő már legalább 100 köböl mustot termett.

93 A bekcsényi főesperesség területéről fennmaradt bortized-jegyzékek pontos adatokat nyújtanak ugyan egy-egy falu egész borterméséről, de még sem megyünk sokra velük, mert nem ismerjük az illető hely szőlőhegyének a nagyságát, s ezért nem tudjuk a tizedekből megállam ISeO. „vtoeam vindempniare aeu coliigere" (Zalai okit. I, 613); 1519. „vineam tenentur colère et etiam legere" (Dl. 37.0017). m Pl. 1416. „circa festum saneti Michaelis, puta in vindemio" (Veszprémi kápt levt. Palozmak 50'); 1610-ben Mihály-nap körül szedték meg valakinek a szőlejét, — tehát még szűreit előtt (Zalaváiri ap. levt. 940). 88 Áirpádkori új okmt. VII, 29. 89 1500-foain egy cserneföldi jobbágy pincéjében hatalmaskodtak „dolea et torcularia dissecando" (Dl. 20.9S1); 1504. „cum tribus vasis, dolus dUobus et uno torculari" (Veszprémi kápt. levt); 1б!2&-Ьап egy csáktornyai polgár az ottani pálosoknak egy szőlőt hagyott préssel és pincével (Levt. Közi. III, 131). 90 Hazai okmt. V, 68. 91 Zalai okit. I, 381. 92 A zalavári ap. tört. 603. 93 A pannonhalmi főap. tört. III, 493, 498. 13*