A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt
196 HOLUB JÓZSEF pítható terméseredményt mihez viszonyítani. De azért még sem lesz felesleges közelebbről megvizsgálnunk adataikat ebből a szempontból. 1499-ben pl. a bekcsényi főesperesség területén 6510 V2 köböl tizedbor gyűlt össze, vagyis az itt levő 65 helységbein 65 105 köböl volt a bevallott évi termés. Ezt azonban nyugodtan kiegészíthetjük 80 000 köbölre is, mert kétségtelen, hogy a tizedfizetők igyekeztek annyit eltitkolni a termésükből, amennyit csak lehetett. Ha tehát átlag 150—200 köböl termést veszünk fel egy szőlőre, akkor 4—500 holdra tehetjük ennek a vidéknek a szőlőterületét. 94 Az 1510-i bor tized jegyzék, amely özvegy Bánfi Jakabné birtokairól készült, felsorolja a tizedet adó személyeket is, benne tehát már valami biztosabb alapot találunk a terméseredmény kiszámítására. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a legtöbb szőlősgazdának egy szőleje, vagyis egy hold nagyságú szőleje volt, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy abban az évben átlag 60 köböl termett egy szőlőben, miután 3,5—6 hidriát adtak be tizedre. 95 Egy vödröt 11 pinttel számítva átlag 660 pint termett egy szőlőben, ami nem éppen kevés, mert a tized és a hegyvám megfizetése után körülbelül 500 pint bora maradt meg a termelőnek. S az 1510-i termés még nem is volt jónak mondható, mert, mint láttuk, 100 köböl bort vettek fel egy teremni kezdő újonnan telepített szőlő évi termésének. Az 1512-ből fennmaradt bekcsényi bortizedlajstrom szerint a főesperesség területéről 1818 1 / 2 köböl tizedbort gyűjtöttek be, vagyis a bevallott termést 18 185 köbölre tehetjük. Ha ezt 20—22 000 köbölre egészítjük ki, akkor azt látjuk, hogy ebben az évben negyedrész akkora termés volt, mint 1499-ben. 96 Ez azonban egyáltalán nem feltűnő, mert szőlőnél nagyon könnyen lehetségesek egymást követő esztendőkben a legszélsőségesebb eredmények. 1382-ben azt olvassuk, hogy a veszprémi káptalan a merenyei birtokán levő 94 szőlő után a nagy jégverés miatt (,, propter grandinis impetuositatem") csak 200 tizenhatpintes köböl bort kapott kilenced fejében. 97 E szerint tízszer ennyi vagyis körülbelül 2000 köböl bor termett ott vagy legalábbis ennyit vallottak be, pedig az előbb említett számítás szerint legkevesebb 10 000 köbölnek kellett volna teremnie. Az oklevél szerint ,,pro iure nonali", tehát kilenced fejében szedett be ennyit a káptalan, így a jégkár 80%-os volt. Természetesen mindez csak hozzávetőleges számítás és eredmény, mert a 94 szőlő között lehettek egy holdnál nagyobbak is, de valamiféle tájékoztatást mégis nyújt nekünk. 1505-ben oly egyességre léptek a kapornaki konvent előtt a Szelek és a veszprémi káptalan a szentbalázsi hegyen levő szőlők tizede tárgyában folyt perükben, hogy a Szelek évente szüretkor 150 köböl jó édes mustot visznek a káptalan dézsmásai által kijelölt helyre; ha azonban jég veri el a szőlőt vagy fagy pusztítja el, akkor meg kell vásárolniok a mustot; de mivel erre csak a következő évben kerülhetett sor, a káptalan köteles volt "'' Zágrábi kápt. levt. Acta cap. ant. 29 i2. 1,5 üo. 219/5. !,li Uo. 29 9. lJ1 Veszprémi regeszták 778.
