A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

250 TILKOVSZKY LÓRÁNT nehezebb a pölöskei jobbágyoknak elfogadni a nekik ítélt „koszt érő" földeket, mint neki az uradalom számára megítélt jóminőségűeket. Augusztus 17-én a megyei közgyűlés előestéjén a következő volt a helyzet: „A pölöskeiek még most se szántanak; talán még ezen gyűlésre is kívánnak folyamodni". A tüttösiek felkeresték az uradalmi ügyészt, és „mindent ígértek, hogy ezentúl nem ellenkeznek, csak brachiumért ne folyamodjunk". A náprádfaiak azonban „idáig még nem adták meg magukat", annak ellenére, hogy a szomszéd Hosszúfaluban, Eszterházy herceg birtokán karhatalom van a tagosítás végrehajtásával szembeni ottani ellenállás leküzdésére, s így a náprádfaiak is jól tudhatják, mit jelent ez.

59 Az uradalmi ügyész bizalmatlanul fogadta a tüttösiek „meghunyászkodását", s csak akkor nyugodott meg, amikor arra is hajlandók voltak, hogy maguk szántsák fel az uraság részére a tőlük elesett birtokot, s újólag kijelentették, „hogy csak brachiumot ne kérjünk, ők soha ujjat húzni nem fognak". „Ök megbánva tetteket, csak arra kértek, — írta Kovács Lunkányinak, — hogy nem úgy, mint most kiosztatott, hanem hosszába az útra ledülve szabassam földeiket, melyek most nekik estek, hogy a rosszából is egyformán kapjon mindenki". Kovács erre ráállt, bár így a vízmosásnak a földek kétségtelenül jobban lesznek kitéve.

60 A náprádfaiak ellen azonban karhatalmat kért az uradalmi ügyész a megyei közgyűlésen. Kerkapoly alispán már a gyűlés megnyitásakor mondott szavaiban kiemelte az olyan veszedelmes jelenségeket, mint a náprádfai jobbágyok ellenszegülése, — így nem volt nehéz elérni, hogy az uradalom karhatalmat kérő folyamodása mindjárt tárgyalás alá vétessék. Ennek során Hertelendy György táblabíró ellenezte a karhatalom alkalmazását és a jobbágyok felvilágosításának, meggyőzésének fontosságát hangsúlyozta. Rámutatott, hogy a jobbágyoknak „Hosszúfaluba, a Herczeg jószágán már két héttül fogva nyakakon van 120 egyénből álló rendes katonaság, mégsem adták meg idáig magokat". — Kovács erre gyorsan „informálta" a soronlévő szónokokat, s ennek eredményeként „Hertelendy György úr maga minoritásban maradt". Elhatároztatott, hogy Csillag másodalispán Dervarits László táblabíróval, „ki legjobban bírja szomszédságban a náprádfaiak bizodalmát", továbbá a megyei főügyésszel és a főszolgabíróval „a jobbágyok végínségök eltávoztatása tekintetéből a helyszínére kimenvén, a náprádfaiakat capacitálják, ez nem használván, ellenek rendes ezredbeli katonaságot használjanak, s ezek erejével foganatosítsák a hozott bírói ítélleteket. Szó volt ugyan még, hogy tüstént menjen a katonaság, de mivel a Hosszufalúba küldött brachialis deputationak jelentéséből az tetzett ki, hogy a katonaságnak ingyen kiszolgáltatandó minden élelmiszereken felül naponként azon jobbágyoknak a katonaságnak 35 ezüst forint napi díjt kell fizetniek, — tehát nehogy a náprádfaiak is illy nagy summákra netalán menő fizetések által végképpen tönkre tétessenek, — próbáltassék először katonaság nélkül a capacitatio, — ennek nem .sikerülte esetén azonban tüstént küldessen reájok állandó katonaság". Az uradalom is meg akarta ugyan törni a jobbágyság ellenállását, de nem a jobbágyság olyanmérvű kifosztása árán, hogy annak káros következései az uradalmat is sújtsák. Az uradalmi ügyész bizakodott, hogy „meghallván sy S. 3. fasc. 246. fol. Kovács László — Luntoányihoz. Bak, 1846. aug. 17. ü0 S. 4. fasc. 313. fol. Kovács László — Lunkányüihoz. Pölöske, 1845. aug. 20.