A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Geológia - Dedinszky János: Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján

GÖCSEJ GEOLÓGIAI FEJLŐDÉSE AZ OLAJKUTATÁSOK ALAPJÁN Göcsej geológiai felépítését a triász kortól, sőt — egyes bizonytalan feltételezések szerint — már a paleozoikumtól napjainkig tudjuk követni, illetve vizsgálni, E terület részletes geológiai felépítésének és fejlődésének megismerését az olajkutatás tette lehetővé. Göcsej adja ugyanis ma az ország olajtermelésének zömét és jelenleg Göcsej és környéke az a terület, ahol dunántúli viszonylatban a legreményteljesebb olajkutatás folyik. A kutatásnak Göcsejben mind nagyobb területre való kiszélesítése természetesen bővíteni fogja erről a vidékről geológiai ismereteinket. Göcsejben a paleozoikumot határozottan nem. ismerjük. Gombosszeg határában mélyített fúrásnál 3855 m mélységből világosszürke, sárgásfehér, kristályos dolomittal együtt került a felszínre egy olyan mikroszkopikus ősmaradvány (Tetrataxis), amely már a paleozoikumra jellemző. így elképzelhető esetleg az is — bár egy bizonytalan megtartású ősmaradvány alapján még nem lehet eldönteni —, hogy a fenti mélységben már a paleozoikumban jártunk. Ebben a dolomitban haladt tovább a fúrás 4 409,5 m-ig. A dolomit teljes egészében homogén volt. Benne rétegzettséget, sem kőzettani elváltozást nem lehetett észlelni, és nem volt hasonló a környéken található paleozós korú kőzetekhez sem. Azoktól erősen eltért. A következő legidősebb kőzet, amit Göcsejben eddig megtaláltunk a felső triász összlet. Két főtípusa van: a szürke kristályos dolomit, és a változatos felépítésű tömött, sötétszürke dolomit — mészkő — agyagmárga összlet. A két főtípusú kőzetet egymásra települve eddig nem találtuk meg. így korban pontos elhatárolás még nem lehetséges. A kristályos dolomitot kőzetelemzések, és a bakonyi összehasonlítás alapján a nóri emeletbe lehet sorolni. MgC0

3 tartalma 44,66—44,56%, R

2

0

3 0,15—0,48%. Általában világosszürke színű, finomszeímcsés, cukrosszövetű, szilánkostörésű. A törések mentén, de attól távolabb is gyakori a breccsiás szerkezet. Szemcsenagysága 0,15—0,03 mm között változik, apró dolomit kristályokkal bélelt üregek szórványosan fordulnak elő. Az egész tömeges megjelenésű dolomit erősen karsztosodott, benne kisebb-nagyobb barlang-rendszerek alakultak ki. Ezek nagyságáról és gyakoriságáról a fúrások tanúskodnak. Az elég nagy területen elhelyezkedő kutak közül átlagosan minden második ért el kisebb-nagyobb üreget, melyek mérete 10 cmtől 2,5 m-ig terjedhet. Az eddig vizsgált anyagból ősmaradványok nem kerültek elő. A triász másik egysége igen változatos kifejlődésű. Jól rétegezett, dőlése átlagosan 30—36° körül változik. Eredeti teljes vastagságát nem ismerjük, eddig csak eróziós felszínnel határolva fordult elő. Nagylengyelben