A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Geológia - Dedinszky János: Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján
54 DEDINSZKY JÁNOS észlelt maximális vastagsága 1 465 m körül van, ha az alsó bizonytalan korú dolomitot is hozzászámítjuk 2 050 m körüli vastagság adódik. A triász korú rétegekre az alsó kréta mészkő települt. Alsó kréta előfordulást eddig csak egy kis foltban Gellénházán találtunk. Főleg ősmaradványok törmelékéből áll, leggyakoribb benne a durva, vastagteknőjű rudisták törmeléke. A felső kréta szenon emelet három részre osztható fel, akárcsak a Bakonyban; gryphaeás márgára, hippuritás mészkőre és inocerámusos-globotrunkánás márgára. A gryphaeás sorozat vastagsága az egyenetlen aljzat következtében 350—65 m között változik. A sorozat alsó részét márga és homokkő összletek, felső részét márga és mészkő rétegek váltakozása jellemzi. Jellemző kövületei : Nodosinella velascoensis (Cushm) Gyroidina cfr, micheliniana (d'Orb) Globigerina cfr. cretacea (d'Orb) Bulimina murchinsonia (d'Orb) Anomalina Clementina (d'Orb) Anomalina cfr. ammonoides (Rss) Pseudotextularia cfr. variáns (Rzhk) Globigerina aspera (Ehrbg) Rudista töredék, Echinida tüskék és váztöredék, Inocerámus héj prizmák, gömbalakú szerves maradványok, Mollusca héj, Gastropoda embrió, Korall töredék. A szenon emelet következő tagja az un. hippuritás mészkő. Nagyrészt ősmaradvány törmelékből épült fel. Világossárgás fehértől, a szürkéig minden árnyalatú színe van. Általában a talpi rész sötétebb, fölfelé világosodik. Repedésekkel átjárt, karsztosodott. Repedezettsége és karsztosodása szeszélyes, teljesen tömött és igen jó áteresztő képességű részek váltakoznak benne. Stylolitok az alsó szakaszában gyakoriak. A hippuritás mészkőben a triászhoz hasonlóan hasadék- és barlang rendszerek alakultak ki, ezek jórésze azonban kitöltődött. A mészkő vastagsága az eddig ismert területen 200—220 m. A mészkő összetétele a talp felé haladva megváltozik, és az alsó 30— 40 m-es szakaszban a MgC0 3 tartalom megnő. CaC0 3 tartalom 99,6—99,2% MgC0 3 tartalom 0,52—0,42% között van a felső részen. Az alsó szakaszban pedig a CaC0 3 tartalom 78,52—98,52°/o, MgCO s 6,30—1,42%. A mészkőben leggyakrabban előforduló ősmaradványok a következők: Bulimina murchinsoniana (d'Orb) Rotalina cfr. cayeuxi (Lapp) Triloculina sp, Quinqueloculina sp, Textularia sp, Robulus sp, Gümbelina sp, Gyroidina sp, Anomalina sp, Alveolina sp, Spiroplectammina sp, Cyclommina sp, Rotalina sp, Marginulina sp, Bulimina sp, Bryozoa sp, Gaudryina sp, Nonionella sp, Miliolidae sp, Globulina sp, Alveolinella sp, Numoloculina sp, Dicyclina sp, Peneroplidae sp, Globorotalia sp, Orbulina sp, Rudista héjtöredék. A felső kréta szenon emelet záró tagja a hippuritás mészkőre települő inocerámusos, globotruncánás márga. A mészkő több helyen fokozatosan megy át mészmárgába, márgába. Ezeken a helyeken igen nehéz a pontos réteghatár megállapítása kőzettani alapon. Az inocerámusos összleben előforduló foraminiferák azonban élesen elkülönülnek a hippuritás mészkő faunjától. A kőzet jól rétegezett, világosszürke és kékesszürke, gyakoriak benne a fekete, sötétszürke színű csúszási lapok. Vastagsága a lepusztulás megkezdődése előtt a 340 m-t is meghaladta. A foraminifera faunája gazdag:
