A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 199 ugyanis még nem használtak, hanem a hasogatott dongákat, dugákat vesszőből készült abroncsokkal fogták át, ezeket pedig az ún. berkekkel kötötték össze (vasa Ugaré). Ez az abroncsozás azonban nem volt erős és tartós, nem sokat bírt ki, s egy évig sem tartott.

107 Távolabbi szállításnál gyakran kellett megújítani, s még így is jelentékeny volt az elf olyas, amin nem .csodálkozhatunk, ha tudjuk, milyen rosszaik voltak az utak, a rugós kocsit pedig még nem ismerték. A hordók kötését s új hordók készítését a hordógyártók,

108 a borkötők, kádárok végezték, de értettek hozzá gyakran maguk a szőlősgazdák is. Akinek nagyobb mennyiségű hordóra volt szüksége, készen vásárolta meg őket az erdős vidékeken. A veszprémi püspökség pl., amelynek a saját termésű borai mellett sok tizedbort is el kellett helyeznie, a Dráva mentén vásárolt hordókat; a Somogy legdélibb részén fekvő püspöki birtok, Görgeteg jobbágyai vitték az ott vett hordókat Csökölyre, innen azután a csökölyiek szállították el Peremartonba.

109 A hordókötéshez szükséges abroncsokat mogyoró- és nyírfavesszőkből készítették. A veszprémi szentmiklós-utcaiaknak az volt a kötelességük, hogy egy szekér abroncsot vigyenek a várba, a szenttamás-utcaiaknak pedig két kocsi abroncsot kellett a béli apát erdejéből beszállítaniok Veszprémbe.

110 Bizonyára nyers vesszőket vittek, s ezeket a pintérek készítették elő a kötözéshez. A bormértékek Középkori zalai emlékeinkben a következő bormértékekkel találkozunk: idria vagy hydria, cubulus, tina és pinta. Az űrtartalmuk pontosabb meghatározásánál azonban megoldhatatlan feladat előtt állunk: nemcsak az nehezíti meg, hogy egyik űrmérték nagyságát sem ismerjük pontosan, hanem az is, hogy egyik sem jelentett egy bizonyos nagyságú mértéket, hanem vidékenként, sőt gyakran helységenként is változott a nagyságuk.

111 így inkább csupán tájékoztatásul és a további kutatások elősegítésére foglalkozunk a rendelkezésünkre álló anyagban talált adatokkal. Úgy látjuk, hogy az idria és a cubulus tulajdonképpen ugyanazt a mértéket jelölte. Az idria név a régibb, már a XII. században találkozunk vele,

112 de használják még a XVI. század elején is.

113 Ю7 Y5 Takáts Sándor, A régi magyar borkötök (Rajzok a török világból III, 249). — A Kanizsaiak 1619-á urbáriumában azt olvassuk, hogy a sárvári uradalomban a szőlőmesterek feladata volt erről gondoskodni: „imagistri vinearum debent disponere vasa vulgo abronchozny" (Dl. 37.007, p. 79fo). 1ÜS 143l2-ben a pacsai jobbágyok közit volt egy ilyen nevű (A Te'Md-cs. gyömrői levéltára XXIII, 1, 54). ш Holub, i. m. 29. ш Holub i. m. 11. 151 1346. „cubulus civitatis Castrifenrei" (Iványi i. m. 93); löOO'-bain egy köbölben 32 pint volt „secundum consuetudinem praefati promontorii" (Uo.). Vö. Lederer: Századok 19123—1924. 112 1199. Hazai okimt. V, 2; 1ЙЭ8. „cum decern ydriis vini" (Veszprémi kápt. levt. Epp. litt. adj. 112). 113 Hidriáikban beszél az 1910-i bekcsényi bortized-lajtrom is (Zágrábi kápt. levt. Acta cap. ant. 29/15). — A nagyságára az az adatunk vet világot, amely szerint 12 pint volt. benne (1495. Kisfaludy-cs. id. ág. levt. N. Múzeum).