A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában
TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 243 földeket akar adni, s így „a kicserélés kizárólag csak az uradalomnak magány hasznát, s a jobbágyság egyenes, világos károsodását nyilváníttaná". Az uradalom által kilátásba helyezett pótlás ezt a veszteséget korántsem egyenlítené ki: előbb jutna a jobbágyság ínségre, mint hogy a kapott csereföldeket haszonvehetőkké tehetné. Az úriszéki ítéletnek a legelőelkülönözésre vonatkozó részével a megyei törvényszék egyetértett; de figyelmeztetett, hogy a jobbágyok részére kihasítandónak megjelölt terület egy része vízmosásos, gödrös, s így a jobbágyság részére teljesen haszonvehetetlen. Ehelyett tehát máshol kell a megfelelő részt kihasítani. 20 A náprádfai jobbágyok még 1842. márc. 18-án folyamodványt intéztek a királyhoz, előadván benne, hogy jó földjeikért „oly hitvány földeket adni a földesurasági szándék, melly földeket ötödösöknek, nyolcadosoknak neveznek, azért, mert egy csekélly haszonvehető részecskéjét ötödében, egy részét nyolcadában szokták néha kivenni; de az uraság arra, hogy maga ekéivel szántassa, soha érdemesnek nem találta". 21 — A kancelláriából a helytartótanácsra, onnan a megyéhez került a kérvény. Lunkányi egyáltalán nem aggódott amiatt, hogy a náprádfaiak instanciajában foglaltak valódiságát megyei .küldöttség fogja megvizsgálni. így utasította Kovács Lászlót, az uradalom ügyészét: „Nyomoztasson ki az instantia írója és dictaloja. Több tán nem is szükséges." 22 Valóban, a legkisebb nehézség sem merült fel, s az augusztus 8-i közgyűlés úgy döntött, hogy „ezen folyamodás bővebb tárgyaltatása nem szükséges", mert időközben a megyei törvényszék már ítéletet hozott a náprádfai tagosítási és elkülönözési perben. 23 Lunkányi jószágigazgató ebben az időszakban minden energiát a tagosítás és elkülönözés ügyének előmozdítására kívánt összpontosítani; ennek érdekében kikapcsolni igyekezett minden zavaró momentumot. Márpedig ilyen volt Kellénk-puszta lakosainak már 1840нЬеп megindult tiltakozása az ellen, hogy 1783-ból származó szerződésük legfőbb pontjait az uradalom szisztematikusan törekszik gyakorlatilag érvényen kívül helyezni. 24 A vármegye úriszék tartására akarta ez ügyben az uradalmat kényszeríteni, de Lunkányi, hogy ezt elháríthassa, inkább megígérte, hogy a tagosítási perek bevégződéséig az uradalom tartózkodni fog Kellénket illetően a régi állapot megváltoztatásától. 25 — Nyivánvalóvá lett Lunkányi előtt az is, hogy a pölöskei uradalom tagosítási pereinek befejezéséig nem célszerű a tagosítási pereket a harmadik Széchenyi uradalomban, a szentcyörgyváriban is megkezdeni. Ez tehát egyelőre lekerült a napirendről. 26 A pölöskei uradalom tagosítási és elkülönözési pereinek a helytartótanácshoz való felterjesztése után onnan 1842. májusában érkeztek a megyéhez a perbeli intézőlevelek. A május 10-i intézőlevél Bak esetében a legelő elkülönözés és a f áizási problémák megoldására a barátságos egyezés 30 Uo. 2©. sz. B/. 21 Uo. 26. SE. B/. 128. fol. 22 S. 1. fasc. 77. fol. Lunkányi — Kovács Lászlóhoz, Sopiron, 1842!. augusztus 8. a:J ZKJ ш&ртт. 24 Keliénlkiek instanciája Széchenyihez, 1840. fefor. 6. (B. 8. fasc. 89. fol.) az alispánhoz 1840. jún. 4.; a miegye közgyűléséhez júl. 16. (S. 2:. fasc. 5—7. fou); Chapó Móric családi levéltáros deklarációja, 1842. júl. 28. (CS. III. к. 1. ев,. 30'—31. А)/. 25 S. 1. fasc. 71. fol. Lunkányi — Kovács Lászlóhoz, Sopron 1842. júl. 16. au B. 9. fasc. 184. fol. Lunkányi — Széchenyihez, Sopron, 1842. március 1. 16*
