A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Iványi Béla: Zalavár és a balatonhídvégi átkelő a török időkben
176 IVÁNYI BÉLA kálvinista, erkölcsében — az egész föld tudgia — hamis és tökéletlen ember" engedi, hogy emberei állandóan préda után csavarogjanak. Kéri, adjon kemény parancsot a zalavári vajdáknak, fogják el e latrokat. A kapitánynak hiába ír, mert az elszökteti őket. E latrokat más véghelyen nem fogadták be, ,,tudván dolgokat, Szalauárat szokás szerint helt attak nekik". Török István különben is a plébánosnak „tollas bottal ment házára", úgyhogy végül is más plébániára kellett őt küldeni. A püspök és a kapitány közötti összeütközést úgy látszik a kapitánynak Kardos Gergely plébánossal való kellemetlensége mérgesítette el. A nevezett plébános ugyanis 1653 augusztus 25-én kelt levelében azzal mentegette a püspök előtt Zalavárról történt eltávozását, hogy ez nemcsak azért történt „az Aernek inclementiája miat, más az, hogy nekem semmi prouentusom nem uolt, sem prouisiom, éhei is tsak meg nem holtam, kiuáltképen taualy, ugy hogy harmad s negyed napig is főzeléket nem láttam" (ez jellemzi a zalavári sanyarú élelmezési viszonyokat), hanem ,,mint volt állapotom Török Istuánnal, az it ualó Luteranus kapitánnyal." Az „esküt halász" a plébánosnak hozta csütörtökön a halat, azt „inaskámtól küldettem neki" (ti. Töröknek), Török azonban úgy vélte, hogy a hal javát a plébános magának tartotta, és leszidta a halászt „hogy más vrat választót helyébe". A halász a plébánoshoz futott, a kapitány azonban hajdúkat küldött utána, sőt „maga jőt tollas bottal házamra, mi szándékból, ő tudgya, és ot rútul versengvén velem és tollas bottal forgolódván körülöttem". Ezen kívül „elenemre behozta az Caluinista praedicatort, és gyóntattatott uele, Szalauárba harangoztatott és eő meg a Licenciatusok idejében is egy felé praedicallott, s a Licenciatus más fele." 56 A Polgár Jánost és Barát Istvánt illető panaszt Keglevich Péter felülvizsgálta. Nevezetteket bevitte Egerszegre, és mint 1653 szeptemberében jelentette Batthyánynak, tényleg -mindkettő „bigamus" volt. Széchényi püspök azonban tovább is árasztotta a panaszokat „még a török sem mívelné, amit velük (a környékbeli parasztokkal) tesznek" a zalaváriak. „Taualj a magam földén egy szolgámnak lábát által lőtték .... most négy haidurnat .... meg vagdalták, igaz utjokban reájok űzvén." Batthyány a sok panaszt zokon vette, mire Széchenyi felhördült „a toluai Szála váriak" ellen: „nincz is egietlen egy végháza kegyelmednek, az kikkel io szomszédságban ne volnék az Szalauáry kapitánion kivül" — írja 1654. január 12én. De már ez év április 29-én az összes végvárakra panaszkodik. „Szinte meg niomorították az Szála két mellékét a Végbeliek, többek közt a Szalaváriak, Kapornakiak és Pölöskeiek szintén ugi csatáznak reánk, mint a törökre." 57 Ezzel azonban el is apad a panaszáradat. Úgy látszik, hogy Török, aki nemcsak a „jegellést" végezte, azaz télen át a befagyott mocsár jegét törette, nehogy a mocsáron át a vár megközelíthető legyen, de tavaszszal építkezésbe is fogott, keményebb fegyelem alá fogta embereit. Azonban — bár a haditanács végre 12 dupla szakállas puskát külde56 Széchenyi György veszprémi püspök 1053. jún. 26-án Sümegen Batthyány Ádámhoz; Kardos Gergely plébános 1653. aug. 25-én Tapolcán a veszprémi püspökhöz írt levele. B. It, 57 Széchenyi püspök Sümegem, 1603. júl. 7., szept, 18., okt. 1., dec. 26., 1654. jam. 12., ápr. 29<-ém kelt; Keglevics Péter Ü653. szept. 12. és 17-én Egerszegen kelt levele Batthyány Ádámhoz. — B. lt.
