A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Iványi Béla: Zalavár és a balatonhídvégi átkelő a török időkben

ZALA VÁR ÉS A BALATONHÍDVÉGI ÁTKELŐ 175 gint megtámadták a zalavári hóstátot, de mint Török diadalmasan jelenti „szégien ualua mentenek vissza."

52 E nyáron a zalavári vajda felkereste Keglevich Pétert és segítséget kért. Keglevich jelenti Batthyánynak, „mingiárást attam ordinantiát Kerpachich vramnak (az egerszegi kapitánynak), hogi 50 gialogot Egerszegrul és 20 muskatérost küldgiön oda, Hagimássj vramnak is írtam, hogi 25 kügiön, had légiének egy ideig ottan .... A (zalavári) vaida muskatérussokat fölöttébb kért tülem, immár Egerzegen is kevesen maradnak, talán nem ártana kegyelmednek írnia Kis Komáromba, hogi onnand 25 küldenének oda, mert kit Isten ne adgion, ha Szalavár oda uolna, záz Komáromnál is kárab uolna. Azt monda a vaida, hogi igen nagi szüksége volna valami két vagi három sereg bontóra is, két taraczkra is, igen ió uolna, ha kegyelmed gróf Puhán vramnak írna felőlek, pattantiusuk sincs, arra is fölötte nagi szükségek volna."

53 Az odarendelt 20 német és 50 gyalog azonban nem jött, mert mint Török jelentette, „nincs élés". Szentgrótról jött ugyan 20 gyalog, de vissza kellett küldeni, mert nincs mivel tartani őket. Érdekes módon azonban nem élelmet, hanem „két kys, de bár kiczin vető taraczk, és egi ió öregh hírt lövő mosár valamj 20 avagi 25 szakállas, két seregh bontó, ezekhez nemczak funtokkal, hanem tungokkal por és elegendő ón, mindezekhez egi ió Pattjantus" küldését kérte. Panaszkodott, hogy a száraz időjárás folytán a vár árkai kiszáradtak, a belső árokban semmi víz nem maradt, kéri a megyék segítségét, hogy az árkot megtisztíthassák, és a külső kerítést megépíthessék. Ehhez soha ilyen jó alkalom nem lesz. Kéri jelentse Batthyány a nádornak is, mert ,,a helt el nem hagihatom", a segítség sürgős, mert ha „ez heljnek ueszedelme következik, euel egiüt Kykomár is el vesz, és utánna mind az töb Végházak, az kit Isten táuztasson, mert bizonj Austriának is hiréuel leszen."

5i Segélykérését helyes pszichológiai érzékkel indokolta, és úgy látszik kapott is segítséget, mert mikor a vizek áradásával a fenyegető veszedelem elmúlt, elküldte a várban lévő németeket (tehát jöttek ilyenek a várba), mert azoknak árt a mocsaras levegő, és nincs is szükség már rájuk. Ugyanékkor Keglevich kéri Batthyányt, tegyen valamit a zalaváriak fizetése iránt is.

55 Zalavár erődítési munkálatait hátráltatta azonban az az áldatlan veszekedés, amely Török István kapitány és a veszprémi püspök között 1653ban kezdődött. Széchenyi György püspök ez év június 26-án Batthyányhoz írt levelében csúnyán megtámadja Törököt, akit lelkiismeretes kapitánynak és gondos építőnek ismertünk meg. Polgár János és Barát Istók szabadosok — írja — feleségeiket Keszin hagyván, e latrok, két más emberséges ember „feleségével Szalavárra szöket" és most is ott laknak. Ezek „a Balaton mellé és a Balatonon túl is a Somogyságban" jobbágyaim marháit lopják. „A kapitániok Török István, aki természetiben török, hitiben 52 Keglevics Péter vicegenerális Egerszegen, 1653. ápr. 16. és júil. 8. napján; Török István Péterfalván, Г6&3. júl. 20-án kelt levélé Batthyány Ádámhoz. — B. lt. 53 Keglevics Péter „ex AciduíMs Tárcsa" 1663. júl. 2f7-ém kélt levele Batthyány Ádámhoz. — B. lt. 54 Török István Zalavárt, 1653. júl. 30. és aug. 2-án kelt levele Batthyány Ádámhoz. — B. lt. 55 Keglevics Péter Egerszegen, 1653. aug. 16-án kelt levele Batthyány Ádámhoz. — B. lt.