Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 15. Zala a nemzeti ellenállás idején (1905-6-ban)
61 Távozása másnapján Odor Géza pénzügyigazgatót, mert nem ment el tisztelegni a királyi biztoshoz, büntetésből táviratilag azonnal elhelyezték Zalaegerszegről. Az április 6-ára meghirdetett közgyűlés tárgya a vármegyei tisztikar előzetesen írásban benyújtott lemondása fölötti határozat hozatal lett volna. A királyi biztos fegyveres erőszakkal való fenyegetésének hatása alatt azonban mozgalom indult meg a tisztikar megmentésére és azt indítványozták, hogy a közgyűlés ne fogadja el a lemondást és kapcsolja ki őket a további ellenállásból. A n^gy többség ellene volt enneek a tervnek és különösen Batthyány Pál gróf, Batthyány József gróf, Eitner Zsigmond, Bosnyák Géza, Nagy László, Dervarits Ákos, Thassy Gábor dr., Thassy Imre, Koller István, Háry Dezső, Eitner Sándor és Szentmihályi Dezső bizottsági tagok agitáltak a leszerelés ellen. A passzív rezisztencia feladásának viszont a megyei tisztikarban volt számos hive, nem anynyira politikai meggondolásból, mint inkább azért, mert a megye áldozatkészségét nem tartották egzisztenciájuk szilárd alapjának. Batthyány József gróf, Horváth József volt képviselővel, a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének titkárával Zalaegerszegre utazott, hogy a megyei tisztviselőket az ellenállás mellett való további kitartásra rávegye, de ekkor már nemcsak a tisztikar fáradt bele a küzdelembe, hanem a törvényhíatóságí bizottság tagjainak 1 nagyrésze is elcsüggedt és föladta a reményt, hogy akir. biztos által kilátásba helyezett és más megyékben már alkalmazott fegyveres erőszakkal szemben az ellenállás pozitív eredményekkel járhasson. Csertán Károly alispán nem akarta vállalni az április 6-ára egybehívott gyűlésen való elnöklést és bár egymásután érkeztek a fővárosból a bíztató hírek a kibontakozási tárgyalások kedvező fordulatáról, annak már nem adtak hitelt. Minthlogy az április 6-iki közgyűlést a csendőrség szétkergette, a bizottsági tagok egy magánház udvarára vonultak és az ott megtartott, rögtönzött értekezleten Koller István elnökléséve^ Ziegler Kálmán csáktornyai közjegyző indítványára kimondták, hogy miután közgyűlés egyelőre nem tartható és így a tisztviselők lemondása fölött sem lehet egyelőre határozni, így azok állásukban egyelőre megmaradhatnak. Ez egyértelmű volt a leszereléssel... Ugyanakkor pedig Bécsben megkötötték a megegyezést. Csakugyan a tizenkettedik órában történt ez, mert a küzdelem ekkor már országszerte legkritikusabb pillanatait élte. Pedig nem is napokig, csak órákig kellett volna még kitartani, akkor Zalavármegye passzív rezisztenciáján még ez a kis szépséghiba sem eshetett volna. De bárhogy is történt, igaz és való, h|pgy Zala a nemzeti ellenállás alatt áldozatkészen és hősiesen állott ki a megtámadott alkotmány megvédésére és a vármegye közönségének óriási nagy többsége a küzdelem utolsó pillanatáig lelkesen kitartott, a kicsinyhitűek törpe kár sebbségével szemben. Országos viszonylatban is Zala a küzdelem első vonalában állott a 63 vármegye közül. Ama hét megye egyike volt, amelyek királyi biztost kaptak és egyetlen olyan megyéje volt az országnak, amely azért kapott királyi biztost, mert a kormánybiztos ténykedését lehetetlenné tette. Iga,z, a büntetés nem maradt el, mert a kormány felfüggesztette a megye autonómiáját is, holott ezt is csak összesen öt megyéiben, az öt legkeményebb!) helyen cselekedte meg.
