Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 10. Kuruckor és az abszolutizmus

29 újra föloszlatta önmagát. 1790-ben végre József is belátta a helyzet tarthatatlanságát és visszaállítja a régi rendszert. I. Ferenc ügyesebben fogott abszolutisztikus céljainak eléréséhez. A tisztújítások alkalmával a főispánok különféle kedvezményekkel a birtoknélküli, ú. n. bocskoros-nemességet a maguk pártjára vonták és ennek segítségével a kormány szándékait támogató tisztikart állítottak a megye élére. Zalamegyének ebben a korban aljegyzője, utóbb főjegyzője Spissiich János, aki II. József trónraléptekor leköszön tisztéről, mert nem akar eszköz lenni a «kalapos király» kezében. A császár halálakor Zalamegye első alispánjának választja meg Spisssichet, majd a Lipót által összehívott 1790/91. évi országgyűlésre is őt és Somssich Lázárt küldi követjeiül. Somssich és Spissich az országgyűlés lefolyásáról részletes jelenlésben számol be Zalamegye közgyűlésén. A rendek kitörő lelkese(léssel fogadják a népszerű emberek jelentését és elhatározzák, hogy azt kinyomatják. Ez volt az első magyar nyelvű követi beszámoló, mely nyomtatásban megjelent. A kort átható forradalmi eszmék Spissich János lelkét is megfogták és érdeklődő rokonszenvvel fordult a francia forradalom eseményei felé. Forradalmi gondolkozása Martinovicsét baráti köréhez sodorta és amikor az összeesküvés vezetőit: Martinovics Ignácot, Sigrayl, Szentmarjayt és társaikat elfogták és kivégezték, Spissichnek is menekülnie kellett. Később azonban önként jelentkezett a budai helytartóságnál. Négy hónapi fogság után szabadon engedték ugyan, de Ferenc császár kizárja a «veszedelmes embert» az 1796. évi követek sorából. A külpolitikai helyzet nemsokára kitűnő alkalmat nyújtott a függetlenség, illetve az alkotmány teljes biztosítására. Akkor dúltak a Napoleon-háborúk. A francia császár egész Európát lába alá tiporta és döntő leszámolásra készült legnagyobb ellenségével, I. Ferenccel. Ekkor intézte Proklamációját a magyar rendekhez, melyben teljes függetlenséget ígér a nemzetnek, csak szakadjon el a Habsburg-dinasztiától. Valóban kitűnő alkalom lett volna ez a végleges elszakadásra, azonban a magyar nem akarta ebben a válságos időben cserbenhagyni uralkodóját és a győri insurrekcióval lelelt Napoleon felhívására. Teljesen simán azonban mégse ment a dolog, mert Zalamegye ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy felemelje tiltakozó szavát az uralkodó előtt az abszolutisztikus kormányzás miatt. I. Ferenc ekkor Zalamegyétől 4500 fegyveres insurgens azonnali kiállítását követelte. A megye rendei összeülnek és határozotthangú feliratban megtagadják a királyi parancs teljesítését, sőt szemére vetik a királynak, hogy békebontó, aki különféle ürügyek alatt megszegi a megígért békét. Felpanaszolják, hogy a katonai táborozás meggyöngíti és feléli az országot, holott az elviselhetetlen adóterhektől úgyis eleget szenved a nép. Végül kifejezik azt az aggodalmukat is, hogy a franciák diadalmas seregének aligha fog tudni a magyar nemesi fölkelősereg ellentállni akkor, amikor az egyesült hatalmak se tudták azt feltartóztatni. Maga a felirat is eléggé súlyos kitételeket tartalmaz, a történelmi tényekhez azonban az is hozzátartozik, hogy ezen a nemesi gyűlésen olyan határozati javaslatot is beterjesztettek, amely azt akarta