Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 11. A szabadságharc

30 kimondatni, hogy «a zalamegyeiek készebbek kezet fogni a franciákkal, mint az eddigi kormányzás alatt élni». A megtorlás nem maradt el. Spissichet, akit az udvar a felirat értelmi szerzőjének tartott, elmozdította alispáni "tisztjétől ,és örök időkre hivatalvesztéssel sújtotta. A rendi gyűlés többi résztvevői közül Festetich György grófot megfosztották kamarási titulusától és kitiltották Bécsből. Tuboly Lászlót és Kozits Istvánt kitörültette a táblabírák közül, Mklinarics Lajos előbbi alispánt eltiltotta a hivatalviseléstől, Szapáry Péter grófot pedig «szószátyársávért» Bécsbe citálták és ott királyi feddésben részesült. Sőt még Athán Mihály János gróf főispánt is megdorgálták, saját szavai szerint «úgy megszidtak Bécsben, mint egy kutyát». Ezenfelül el is csapta főispáni székéről a királyi harag és Somogyi János adminisztrátort állította a vármegye élére. A megye eme incidens után mégis kiállította a kívánt létszámú fölkelősereget abban a reményben, hogy az uralkodó méltányolni fogja ezt a gesztust és a hűséget megértéssel, az alkotmányos sérelmek orvoslásával fogja viszonozni. Nem így történt. I. Ferenc Napoleon iDUkása után tovább folytatta összpontosító politikáj át és amikor a vármegyék ellenállása niegakadályozta a rendelet végrehajtását, újból királyi biztosok kerültek a megyékélére. 1825-ig tartott ez az abszolutisztikus kényszer. Ekkor Ferenc, látva, hogy a megyék ellenállását úgy sem tudja megtörni, összehívta az országgyűlést, ezzel kezdetüket vették a reform-Országgyűlések. Ezeknek az éveknek a története megmutatja, hogy a vármegye mily mértékben vette ki részét az újkori államalkotás munkájából és küzdelmeiből, míg a fellobbanó szabadságharc fel nem borítja az eddigi eredményeket és a nemzet véres, elkeseredett küzr delmében új szerepet nem kap. 11. A szabadságharc. A reform-országgyűléseken az uralkodó és a nemzet közös erővel igyekeztek az alkotmány és a közigazgatási rendszer korszerű megreformálásával új irányokban az ország jólétét, fejlődését biztosítani. A nemesség lemondott jogairól, a törvény előtti egyenlőség megszüntette az eddigi eltolódásokat és úgy látszott, hogy a hosszú, véres harcokban meggyötört nemzet valóban a békés fejlődés útjára lép. De ez nem egyezett a bécsi kamarilla terveivel. Egy erős, független Magyarország a hatalmukat veszélyeztette és mindent elkövettek, hogy hatalmukat továbbra is biztosíthassák. Kétszínű politikával a szintén autonómiára törekvő nemzetiségeket játszották ki a magyarok ellen. Bátorították, sőt titokban segélyezték a lázongó nemzetiségek törekvéseit. A tótok, az oláhok, a szerbek és a horvátok egymás után lázadtak fel és megtagadták az engedelmességet a magyar kormánynak. Legveszedelmesebb a horvátok lázadása volt. Jellasich nviltan fellépett a kormány rendelkezései ellen, annál is inkább, mert háta mögött érezte a kamarilla hatalmát. Jól tudta ezt a felelős minisztéírium is. Hiszen rendelkezés érkezett Bécsből, mely felszólította a magyar kormányt, hogy fizesse meg azt a 150.000 forintot, amelyet — Jellasicsnak adtak a sereg felfegyverzésére és ellátására.