Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zala vármegye községeinek történeti ismertetése

253 OROSZTONY. Kisközség a pacsai - járásban. Területe 3291 katasztrális hold. • -, Orosztony község állítólag már a honfog lalás előtti időkben is fennállott, mint eredeti szláv település. Ebben a korban Vrusztoy volt a neve. A középkorban a zalavári apátság jobbágyközsége volt. A törökdúlás előtt a község tulajdonképpen három külön településből állott, úgymint Alsóorosztony, Felsőorosztony ós Baksaháza. A törökdúlás idején mindhárom községet fölégették az átvonuló ozmán hadak. Amikor a törökök kiszorítása után a település újra megindult a vidéken, a közegeket egymás felé építették ki, azok tehát a terjeszkedéssel fokozatosan közelebb kerültek egymáshoz. Idők folyamán Alsó és Felsőorosztony egy községgé olvadt össze és közigazgatásilag is egyesült, Baksaháza azonban megtartotta önállóságát. 1908-ban végül Baksaháza is beolvadt a másik két községbe és azóta a három község összefüggő egészet alkot Orosztony néven. Magyar anyanyelvű lakosságának száma 1910-ben 1287, 1934-ben 1360. Felekezeti megoszlás : római katolikus 1347, evangélikus református 2, ágostai hitvallású evangélikus 2, görögkeleti 1, izraelita 8. A község vezetője Csaba Antal körjegyző, és Herczeg Ferenc községi bíró. OZMÁNBÜK. Kisközség a zalaegerszegi járásban. Területe 1168 katasztrális hold. A szájhagyomány szerint a község a török oszlás elején alakult s ezért viseli nevében a török időkre utaló «ozmán» jelzőt. Ozmánbük két részből áll, a tulajdonképpeni községből ós a «Márkus»-nak nevezett külön községrészből. Iskola a mult század közepe óta van a községben. Határában van az Ozmán nevezetű hegy, amelyen a népmonda szerint Ozmán bégnek egykor liatalmas ós sokáig bevehetetlennek tartott kővára emelkedett. Török vonatkozású még a határban a «Tónökárok» elnevezésű dűlő. ! I I I A község lakosainak száma 398, 1920ban 342 volt. A magyarok száma 387, a többi tizenegy olasz nemzetiségű. ÖRDÖGHENYE Kisközség a zalaegerszegi járásban. Területe 1092 katasztrális hold. A község már a középkorban szerepelt az etájon nagybirtokos volt Ákos nemzetségbeli pravadisi, nagypeleskei ördög-család tulajdonaként ,amint ezt az Országos Levéltárban 1511/1905. V. h. lajstromszám alatt elfekvő egykori okmányok is bizonyítják. Lakosainak száma 559, — 1920-ban 567 volt. Mind magyar anyanyelvű és római katolikus vallású. A község vezetője Takáts Ernő körjegyző és Horváth Ferenc községi bíró. Plébánosa Körmendy Lajos. PACSA. Nagyközség, a pacsai járás székhelye. Területe 3959 katasztrális hold. Pacsa község múltja az első magyar király, Szent István uralkodásáig vezethető vissza. 1024. augusztus 16-án kiadott királyi oklevelével Szent István Pacsát a zalavár' apátságnak adományozza. Hogy meddig volt a község a zalavári apátság birtokában, erre vonatkozólag az egykorú okmányokban nem lehet adatot találni, valószínű azonban, hogy az 1260-ban megtartott határjárás alkalmával val már nem az apátság birtoka, legfeljebb csak részben tartozott hozzá. 1312-ben a Pacsa nevű birtok újra osztás alá kerül ,amikor is a Szentes-család részesbirtokos lesz itt. A «Szentesi hegy» elnevezés valószínűleg innen ered, mert a pacsai megnemesített várjobbágyok Igrice határában is birtokosok lettek. 1377-ben Meskó veszprémi püspök a pacsai egyházat, a dusnoki és isabori kápolnákat pártfogásába veszi. Az erről szóló okmány az isabori kápolnát Szent Pál apostol tiszteletére emeltként emliti. Ezek a kápolnák a pacsai egyházhoz tartoztak, a dusnoki alkalmasint a mai hegyi kápolna vidékén lehetett, Isabor pedig Pacsatütöstől keletre feküdt, a jelenlegi, birtokos, Szentmihályi Dezső birtokán máig is találhatók téglatörmelékek a régi községből. Isabor a Kanizsay-család őseié volt, egyébként 1750 körül szűnt meg önálló »helység lenni. A Laczkfy-család innen írta előnevót. I Róbert Károly idejéből, 1340 március 25óről keltezve fennmaradt egy oklevél, amely-