Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 16. A világháború. (1914-1918.)

64 tehát kénytelen volt az ország lakóinak segítségéhez fordulni. A képviselőház rövid vita után megszavazta a hadikölcsön-javaslatot, és a kormány felszólította a társadalmat, hogy hazafias kötelességének tekintse a hadikölcsön megajánlását. Dacára az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetnek, a nemzet lankadatlan bizalommal áldozta fel vagyonát a hadviselés költségeire. Rövid idő alatt összegyűlt az előirányzott kölcsön. Zalavármegye törvényhatósága 2,400.000 koronát jegyzett, Nagykanizsa maga 2 és fél milliót, úgy, hogy összegezve közel 9 millióra tehető a zalai hadikölcsönjegyzíés. Valóságos megyei ünnep volt az a nap, amikor az első magasabb kitüntetést kapta egy zalamegyei. Kartschmaroff Leon nagykanizsai főkántor fia> dr. Kanizsai Sándor törzsorvos önfeláldozó munkájának jutalmául megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A frontokon teljes erővel dúlt a harc. Német szövetségeseink diadalmasan nyomultak előre Páris felé, mi pedig a borzalmas orosz gőzhengert tartottuk fel útjában. Egyre-másra jöttek a hírek seregeink győzelmeiről, katonáink vitézségén megtört a túlerő, lépésrőllépésre szorítják vissza az ellenséget. A győzelmek híre óriási lelkesedést eredményezett. Es hiába jöttek a sebesültek, hiába szaporodtak a kis névtelen magyar sírok, új és új lelkes csapiatok esküdtek fel a diadalmas lobogóra. A zalai megyei tisztviselők együttesen jelentkeztek szolgálatra, de a fontos közigazgatási együttes jelentkezését visszautasították. Az itthonmaradottak azonban valamennyien részt kértek a háborúból. Megértették, hogy sok csatát itthon nyernek meg, amikor lehetővé teszik a csapatok tökéletes felszerelését, ellá^ tását, a sebesültgondozást. Újult erővel indult meg a társadalmi akció, mely nem várt sikerre vezetett. Magánosok és egyesületek lankadatlan szorgalommal folytatták a gyűjtést, szinte versengés indult meg, ki adja a legtöbbet. A győzelmet kétségtelenül az Iparkamara nyerte el, mert Ullein József elnök és Forster Gusztáv kezdeményezésére rövid idő alatt 10.000 koronán felül gyűjtött, illetve adott a Vöröskeresztnek. Közben azonban egyre nőtt a nyomor is. Voltak néhányan, akik kihasználva a helyzetet, a gyors meggazdagodást keresték, mások viszont tehetetlenül álltak a legsötétebb nyomor szólén. Hiába volt a hatóságok igyekezete, nem tudtak segíteni sem az egyik, sem a másik bajon. Egyre szaporodott az ú. n. hadigazdagok száma, akik, mondhatni, a hatóságok szemeláttára folytatták üzelmeiket. Még kiáltóbb volt a nyomor térhódítása. Ez a súlyos baj rögtön a háború kitörése után jelentkezett és a háború egyik legnagyobb veszem delmévé nőtte ki magát. Az államtól kiutalt hadisegély nem sokat jelentett, ezek a szerencsétlenek a társadalom segítségére voltak utalva. Már november elején olyan súlyos volt a helyzet, hogy a kormány kénytelen volt elrendelni a népkonyha felállítását, melyet a társadalom közreműködésével tartott fenn. Megyénket sem kímélte ez a tünet és nov. 19-én először Nagykanizsán, majd a többi zalai helyeken is megkezdik működésüket a népkonyhák. A zalai társadalom hamarosan belátta az intézkedések fontosságát és adományaival a hivatalok segítségére sietett. Farkas Vilma vezetésével megaïakult a Hadsegélyzők Egyesülete zalai központja és a lelkes hölgyek a katonák ellátásán kívül a nj'omorgók ügyét is magukévá tették. Munkásságuk eredményeképen csakhamar sikerült gátat vetni a nyomor pusztításának.