Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 11. A szabadságharc

31 Jellasics csapatai közben be-betörtek a Dunántúl megyéibe és raboltak, pusztítottak. A Dráva menti császári csapatok nem tudtak sikeresen védekezni, illetve nem állták útját a betöréseknek. Hrabovszky és Bechthold nem tudták döntően szétverni a hordákat. Július 11-én Kossuth a fenyegető veszedelem elhárítására az Országgyűlés előtt nagyhatású beszédet tartott, melyben a fenyegető Helyzetre való tekintettel 200.000 katona és 42 millió kölcsön megadását kérte. Az országgyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg. Az uralkodó megfosztotta Jellasicsot báni méltóságától, hogy elejét vegye a komolyabb bonyodalmaknak, de a bécsi tanácsosai nyomására szept. 9-én visszahelyezte. Ugyanekkor magyar küldöttség járt a királynál, hogy a lázadások kamarillai támogatásának végét vessen, de a király nem fogadta el az orsázggyűlésnek ezt a határozat formájában szövegezett feliratát. A kormán}' több tagja erre szeptember 10-én lemondott. Jellasics szeptember 11-én átkelt a Dráván és megindult az ország fővárosa felé. A Muraközben raboltak és rekviráltak. A majorságokat kirabolták, az állatokat elhajtották, az embereket agyonlő^ völdözték. Nagyszámú, de katonai fegyelmet nem ismerő haddal tört az országra; körülbelül 22.000 rendes katonája és 15.000 népfölkelője volt Jellasicsnak. Az előhad, Grammont ezredes vezetése alatt szept. 11-én és 12-én vonult Varasdról Csáktornyára s onnan Letenye, majd Nagykanizsa felé vette útját. Maga Jellasics szept. 11-én reggel kelt át Légrádnál a Dráván s Csáktornyáról kiindulva, Perlak, Kottori, Kanizsa, Berény, Sárd felé vonult. Komoly ellenállással sehol sem találkozott. Igaz, a védősereg mindössze 6000 ember volt és 16 ágyú, de, ha erély és akarat párosul, már a Muraközben gátat lehetett volna vetni a horvátok előnyomulásának. Csakhogy előbb Ottinger, utóbb Teleky Ádám gróf, a drávamelléki sereg parancsnokainak árulása következtében egészen Keszthelyig hátráltak csapataink. Csak gróf Bubna huszárőrnagy, Barczay és Wiedersperg századosok erélyes fellépésére vette fel a harcot a magyar sereg, volt parancsnokukat, Teleky grófot árulónak nyilvánítva. Az idejében való erélyes lépés annál inkább sikerrel kecsegtetett volna, inert a muraközi horvátok és vendek sohasem rokonszenveztek a drávántúli horvátokkal. A későbbi események bizonyságot is szolgáltattak erre, mert amint a magyar csapatok fölvették a harcot Jellasics hadaival, a muraközi horvátok is fegyverbe álltak és vállvetve küzdöttek együtt a magyar honvédekkel a szabadsági1 harc zászlaja alatt. A történelem számos muraközi horvát származású szabadsághős vitézségét örökíti meg és hőseik közül nem egy vértanúhalált is liait a magyar szabadságért, mint például Gasparics Márk honvédőrnagy, akit Perlakon felakasztottak az osztrákok. Szept. 13^án Batthyány miniszterelnök Zalavármegyét és a Dunántúl többi megyéit ellenállásra hívja fel és elrendeli a hadsereg* toborzást, majd István nádort kéri fel a kormány a drávameltéki sereg vezérségére, aki azt elfogadva, Veszprémbe megy. Jellasics ekkor már Balatonszemesen állt hadaival. A nádor-főherceg <az ellenségeskedések megszüntetésére vetette latba minden befolyását és ezért Jellasicstól találkozót kért, melynek szept. 21-én kellett volna megtörténnie a Balatonon, ahol a nádor a »Kisfaludy« gőzös fedél-