Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 9. A török dúlás idején
25 jobban, mint az, hogy még 1625-ben sem fejezhették be Zalavár megerősítését, mert az ezévi országgyűlés ismét ezt az intézkedést teszi Hasonló értelemben intézkedett az 1630. és 1635. évi országgyűlés. 1649-ben pedig már oly jelentőségre emelkedett, hogy a várőrség számát is pontosan meghatározza, végül az 1681. országgyűlés elrendeli, hogy az őrség létszámát 240 főre emeljék, valamint, hogy a lerombolt Kiskomárom csapatait és az erre a várra fordított támogatást ezentúl Zalavár kapja. Mikor Kanizsát 1690-ben visszafoglalták a töröktől, Zalavár elvesztette jelentőségét és csakhamar el is pusztult. Dunántúl népe a török támadások idején megtanulta, .hogy mennyire fontos a vár, nemcsak a vár urának, hanem a vidék lakóinak is. A rablóhordák ritkán voltak veszedelmeslen erősek és egy jólsánoolt vár megvédhette volna a környék népességét. Kezdik 1 komolyan venni a vár jelentőséglét és a főurak a saját várukat, a kisebb nemesek pedig az 1556. évi országgyűlés rendelete értelmében a szentgróti várat megerősítik, illetve felépítik. Ugyanez a rendelet teremtette meg a Csurgó, Berzenoe és Vízvár erődök ellenálló képességét. Ebben az időben Tihany vára az apátságé, Egerszeg a veszpréL mi püspöké, Szentgrót a Hagymási családé, Kanizsa pedig a Nádasdy családé volt. A nehéz helyzetre való tekintettel azonban a magánvárak csere vagy vétel útján királyi várakká lettek, mert a király könnyebben intézkedhetett megerősítésük, illetve védelmük felől, így került a király birtokába Kanizsa is, melyet Nádasdy Tamás özvegye cserébe adott más birtokokért. Ugyancsak ebben az évben hozták azt a törvényesített határozatot, melv szerint gondosan kell kiválasztani a várak helyét éis ügyelni kell az építés cél szerű ségére és biztosságára is. 1559-blen újból elrendelik Kanizsa megerősítését, 1567 ben pedig egész Zalamegyét, Nádasdy Tamásné birtokait, sőt a török által már részben elfoglalt Somogymegyét is Kanizsa várának biztosítására és ellátására utasították. Intézkedik egyúttal a Zrínyiek Légrád várának megerősítéséről és Keszthely, S zentgyörgy vár, Rajk és Kétbely várak lovasság által való biztosításáról. Ezek a fontos intézkedések azért jöttek létre, mert a török az 1556-i sikertelen kísérlet után 1566-ban Zrínyi Miklós hősies védekezése ellenére is elfoglalta Szigetvári, úgy, hogy ezentúl Zala vármegye váröve volt a közvetlen sorompó a török berohanások ellen. Szigetvár elvesztése után tehát rendkívül fontos szerep jutott a zalai váraknak, ezért természetesen az országgyűlés is sokat foglalkozott megvédésükkel, illetve megerősítésükloel. Sürgette az intézkedések végrehajtását az is, hogy a törökök egyre merészebbek lettek és sokszor Kanizsa vidékéig^ sőt amögé is berontottak. Az 1569. évi országgyűlés szigorúan elrendelte, hogy a Kanizsa vár megerősítésére Zalamegye Somogy-, Vasmegye fele jobbágy sárra és Nádasdy összes jobbágyj ai 12 napot dolgozzanak. Mindezen intézkedés dacára a portyázok egyre merészebbek lettek. 1571-ben például a végvári harcok egyik, háládatlanul kevéssé ismert hősét, Thuri György kanizsai várkapitányt Orosztonnái csapatával együtt felkoncolják. Vakmerőségüket betetőzték 1573-ban, amikor felhasználva a farsangi mulatozást, Ali bég vezetésével berontottak Kanizsa városába és Alapi Gáspárnak, a vár parancsnokának szemeláttára felgyújtották,
