Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 9. A török dúlás idején

26 mintegy ezer embert leöldöstek és temérdek zsákmányt ejtve elvonultak. Ennek következtében az országgyűlésen ismét határozatokat hoztak a várak megerősítésére, ismét kimondták a kötelező ingyenes közmunkát, de a megismételt rendelkezések nem igen vezettek célra. Sokkal fontosabb körülmény a zalai várak mentesítése terén az, hogy 1579-ben Zrinyi György Bajcsánál, a Kanizsa folyó mocsarai között Ali bég zavaró támadásai ellenére is várat épített. Ez a vár sokáig szintén jelentős akadály volt a rabló hordák útjában. A törökök azonban így is módot találtak a rablóhad j árat okra. 1582-ben a Balaton jegén keltek át és Kemenesalja vidékét feldúlták. Bár Petthő Kristóf keszthelyi várkapitány szétverte őket és zsákmányukat elszedte, mégis óriási anyagi és emberéletben tett kárt okoztak. 1585-ben Hasszán szigeti parancsnok sokkal sikerültebb rablóhadjáratot vezetett Csáktornya környékére. Viszont a sasvári csapat szörnyű vereséget szenvedett, az 1587-ben megkísérelt zsákmányoló útján. Zrinyi György 6000 főnyi csapattal Sárkánysziget és Kaczorlak között elvágta a Lendva és Lenti várak vidékéiről visszatérő horda útját és teljesen megsemmisíttette. 2000 halottat, 1523 foglyot, 19 zászlót és 1100 harci mént vesztettek a törökök. A zsákmány osztalékának kifizetése után Zrinyi Györgynek magának 200.000 forint maradt. A következő években kisebb várharcok folytak váltakozó szerencsével, melyek egyik résznek sem ártottak túlságosan. Sokkal inkább nehezítette a 'helyzetet a kanizsai várőrség túlkapása. A várvitézek saját területükön zsákmányoltak és a vidéknek époly veszedelmet jelentettek, mint a török hordák. Az 1598 és az 1599'-i országgyűlésen véget vetettek ennek az állapotnak, egyúttal megtették az öszszes lehetséges intézkedéseket a vár védelmét illetően. Tudták, ha ez a vár elvész, az egész mögötte elterülő vidék ki lesz szolgáltatva a török kénye-kedvének. De hiába voltak az üdvös intézkedések, Zalamegye utolsó erős védőbástyáját 1600. október 21-én rövid ostrom után a török kezére játszotta Paradeiser György várkapitány árulása. Kanizsa eleste Zalamegyére, de a Dunántúl nagyrészére is siralmas állapotokat hozott. A török kitűnően megerősítette az ostrom alatt megrongálódott várat és ebből a sasfészekből csaknem száz évig sanyargatta Zalát és a környező megyéket, olyannyira, hogy a lakosság nagyrésze elmenekült, a nemesek 7 évig nem tartottak megyei ülést. Áz 16014 országgyűlés megállapította, hogy ha gyors segítség nem történik, Zalamegye teljesen el fog pusztulni. Hogy ezt megakadályozzák, elrendelik Pölöske, Egerszeg, Kapornak, Zalavár, Kernend, Lenti, Szécsi Sziget, Szeritgrót, Szemenye, Álsó-Lendva várak megerősítését. Ezáltal egy hatalmas védőövezettel akarják körülvenni a megyét. Ezt szolgálja az az intézkedés is, hogy néhány ezek közül úgy legyen felszerelve katonaság és főleg lőszer dolgában, hogy védvár szerepét tölthesse be. Minthogy ezen várak nagyrészt főurak és egyházak, tehát magánosok kezében voltak, akik képtelenek lennének saját erejükből jól megerősíteni és ellátni a várakat, az országgyűlés ismét pénzsegélyre és ingyen munkára kötelezte Zalát. Ugyanezt tette az 1602. évi országgyűlés, mely Légrád, Keszthely, Szentgyörgyvár, SzentGrót és az 1601. évben Rátki Menyhért által visszafoglalt Kis^Komárom, valamint Pölöske és Kapornak várak megerősítésére nemcsak