Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
129 Egy további oklevél-adat tanúsítja, hogy 1390-ben a régi kápolna helyén már nagy kőtemplom állt, az a körülmény pedig, hogy már ebben az időben rendszeresen tartott hetivásárokat, arra enged következtetni, hogy városi jelleggel bírhatott. 1440-ben már hivatalosan is városként említik, amelynek plér bánosa a XV. század végén jelentékeny szerepet tölt be, mint alesperes. Ezekből a szórványos adatokból is megállapítható, hogy «Egurzug* úgy katonai, mint gazdasági és művelődési szempontból egyaránt jelentőséggel bírt ós ez a jelentősége a későbbi évszázadok során fokozatosan növekedett, úgy súlyban, mint hatáskörben. „Egurzug" mocsár-vár. Ha nem is maradt fenn minden olyan adat, amelynek nyomán a mai Zalaegerszeg helyén egykor állott város története folyamatosan rekonstruálható lenne, mégis valószínűnek kell tartani, hogy már a törökök feltűnését megelőző időkben is sok viszontagságon ment keresztül ez a település és lakosainak sok megpróbáltatást kellett kiállaniok. Emellett szol elsősorban az a körülmény, hogy «Egurzug» a szentistváni birodalom megalakulásától kezdve véghely volt, délfelé, Horvátország irányában az egyik legekszponáltabb erősség, amely sokáig a gyepüelvén, vagy annak közelében feküdt. Egurzug a középkorban egy fontos kereskedelmi útvonal mellett feküdt, azután századokon át hadi felvonulási terület volt. A Zala folyó, a beléje ömlő Vizsiahidi patak és a Valicka csatorna melletti ingoványos berek szinte önként kínálkoztak természetes védőeszközül. Bizonyos, hogy a település helyének kiválasztásakor ez a körülmény döntő szerepet játszott ós a természet nyújtotta előnyöket föl is használták az alapítók városuk megerősítésére. A későbbi nemzedékek még inkább kihasználták és hasznukra fordították a természeti fekvés kedvezéseit. Nyugatról, északról és keletről teljes vízi védelmet nyert a város, délen azonban a védővonal megszakadt. Viszont ez nem jelenthetett nagyobb veszedelmet, mert délen a hegyvidék számos völgyszakadéka, nehezen járható ösvénye akadályozta a könnyű megközelítést. A mocsárvár legerősebb pontja az északkeleti volt, az az irány, ahol a Zala folyó mentén elterülő rétek egyesülnek a Válicka mentiekkel. Ezen a helyen épült a város temploma is és a fővárta épülete, amely körülbelül a mostani városház táján feküdhetett. Innen déli irányban húzódott az egyik út, amely körülbelül a mai vármegyeház-terét és a Kossuth Lajos-utcát foglalta magában, nyugat felé pedig egy másik út volt, a mai Kazinczy-tér és a KörmendiJ-utca tájékán. A vizsiahidi patakon túl lápos rétek vették körül a várost. Valószínűleg helyes az a feltételezés, hogy a régi város központja ettől a szöglettől délre feküdhetett. A közlekedés főere déli irányban az akkori időben Fehérkép-utcának nevezett útvonal volt, nyugat felé pedig a Körmendi-utca volt a fontosabb útszakasz. Ettől a szöglettől északabbra aligha terjeszkedhetett a város a középkorban, mert itt állott egykor a vámház is, amit tudvalévően mindig a város szélére szoktak építeni. Ma egyébként ezen a helyen (a Zala-utcában), 10
