Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 4. A Balaton
12 csony fennsíkja dolomit-medencéivel élesen elkülönül az erdőfödte, 700 m-es magasságokig felemelkedő Magas BakOnytól. Nyugat felé, az Alpok lábai előtt miocén-táblákat találunk. Egyebütt ezek nem fordulnak elő, hanem ehelyett a többi területeket a pannon-rétegek borítják. Zalában nagy területet foglal el a pannontábla, rétegei azonban sajátságosan összetör edezstek, mialatt a tábla többi része lesűlyedt. A balatoni törésvonallal párhuzamos vetődések mentén támadt a Balaton medencéje és az annak folytatásában lévő horpadások sora. Későbbi időben is keletkeztek törések, ezek azok a Zalában észak-déli irányba átcsapó törésvonalak, melyek az egész pannon táblát sajátságos nyalábokba hasogatták és ennek a dombvidéknek különös felszínét megteremfcettléik. Érdekes, hogy a geológusok megállapítása szerint a Zala folyó eredetileg a Marcal völgyén át folyt Győr irányába, amikor azonban a balatoni medence beszakadt és itt tó képződött, kettévált a Zala völgye is és a felső szakaszáról a vizek a Balaton felé vették útjukat, alsó szakaszában pedig a Marcal rendezkedett be. A pannonkori tenger elvonulása után, a levantei időszakban,, amikor a Bakony nyugati peremén nagy tömegekben nyomult fel a bazalt, megnövekedik a vulkánikus tevékenység. Számtalan apró bazaltvulkán keletkezett ekkor, hatalmas bazalt-tufa és lávatak'arók L kai. A badacsonyi haranghegyek ekkor támadtak, a vulkánkitörések azonban messzibb területekre is kiterjedtek (Devecseri Somlyóhegy). Tihany bazalt-tufa-kitörései alkalmasint a harmadkor legvégén zajlottak le. A tihanyi félsziget 110 gejzírkúpja pedig még ma is teljesen ép. 4. A Balaton. Fentebb említettük a balatoni medence beszakadását. Ez nem a mai lapos, átlagban 2—3 méteres, sekély vízmedencére vonatkozik, hanem, mint Lóczy Lajos és Kogutovicz Károly kimutatták, a zalai hegyek és a somogyi dombok között támadt szakadásra, amelynek csak a feltöltődött legalján terjeszkedik a tó sekély vize. A harmadkor legvégén ugyanis sorozatos kéregbeszakadások történtek a Dunántúli Középhegység délkeleti tövében, a mai Kisbalatontól egész a Velencei tóig, mintegy 150 km hosszúságban. Lóczy Lajos véleménye szerint a Balaton eredetileg több 1 ilyen, a szakadások mélyebb helyein elterülő kisebb tóból állott és csak később egyesült, olvadt össze. A tófenék a keletkezés idején 10—15 méterrel mélyebb volt, a víz állása viszont magasabb volt és egyes részmedencéi benyomullak messze a zalai partokra. A mai Tapolca környékiének jórésze, valamint a KeszthelyUnegység, a Szentgyögy-hlegy és a Badacsony közötti terület is víz alatt állott, de a somogyi part számos öble, nádasa és mai berkének területe is. Keszthelytől délre és nyugatra még két kisebb tó volt, ezek teljesen eltűntek. A Bala* ton északkeleti végén, Balatonföldvárnál szintén volt egy ilyen tó, míg maga a Balaton-medence négy külön tóra tagolódott. A Balaton tehát a harmadkor végén, a levantei korszakban született meg, mint hét külön tómedence. A tófenék talajvizsgálatánál kiderült, hogy a negyedkorban volt olyan időszak, amikor a tó vize a mainál is alacsonyabban állott, ami azt jelenti, hogy ebben az idő-
