Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 5. A rómaiak a kultúra első terjesztői
13 ben nagyrésze lápos terület volt. A fenékszinten több méter vastagságban elfekvő tőzegréteg ezt bizonyítja. A tópart környékén a mai vízszint fölött 5—6 méterrel kimutatható a tó vizének a negyedkorban végzett kőzetromboló munkája, s minthogy keletkezésekor a fenék a mainál mintegy 10—15 méterrel mélyebben feküdt, bizonyos, hogy az idők folyamán a Balaton vízállása igen nagy ingadozásoknak volt kitéve. Mintegy 12 méter a legalacsonyabb és legmagasabb vízállás közötti különbség, ami aránytalanul sok, ha figyelembe veszszűk, bogy a vízszint mai átlaga nem haladja meg a három métert. A hét tó későbbi egyesülése a víz és a szél együttes munkájának eredménye. Még egy fontos jelenségre kell kiterjeszkednünk, mint olyanra, amely közrejátszott a Balaton mai medencéjének, illetve a partvidéknek kialakulásában. Ez a szél. Dunántúlon a leggyakoribb és állandó széljárás északnyugat-délkeleti irányú. A Balaton hosszúkás medencéje viszont délnyugatról északkeletre húzódik. A két irány derékszögben keresztezi egymást, ami azt eredményezte, hogy a Balaton mindenkor teljes hosszúságában ki volt téve a széljárásnak. A víz sekély volta következtében pedig a légáramlat nemcsak a felső vízrétegeket mozgatta meg, hanem minden erősebb vihar alkalmával fenékig fel is kavarta. A fölvetődött iszap a szél irányának megfelelően a somogyi partokhoz sodródott és annak öbleit, csipkézeteit lassanként teljesen betöltötte. A zalai part viszont délnyugat-északkeleti irányú elhelyezkedésénél fogva állandóan védve volt a széljárás romboló munkája elől, így azután partszegélye sem föltöltődés, sem lemorzsolódás által lényeges változást nem szenvedett. Elégséges egyetlen pillantást vetnünk Zalamegyének a Balatont is magábafogadó térképére, hogy ennek az elméletnek helytálló voltát és óriási gyakorlati jelentőségét felismerjük. A somogyi par eredetileg öblözött vonala a homokgátaktól kiegyenestedett. A part felszíne laza homok, mögötte lápos, nádassal borított területiek. A zalai part zegzúgos vonalai öblöket, félszigetet mutatnak, maga a part magas és határozott vonalú. Bizonyos, hogy a zalai part ilyenformán a somogyival szemben előnyös ebb helyzetben volt és a természet kedvezése jelentős mértékben mozdította elő az itteni embieri települések fejlődését. * Mindent összevetve, Zalamegye "földje termékeny és a természet gazdag ajándékaival megáldott terület, amely szervesen összefügg hegyei, völgyei, folyói és patakjai átnyúlásával az ország többi terü L leteivel, aminthogy története is mindenkor függvénye volt az országtest többi részein lezajlott eseményeknek. A megye sorsát kialakító eme eseményekre akarunk rávilágítani az itt következőkben. 5. A rómaiak a kultúra első terjesztői. Dunántúl dombos-lankás vidéke már az ókor végefelé kultúrterület volt. Azokban az időkben, amikor az európai kontinens nagyrésze ínég az ősi primitívség állapotában szunnyadt és az ember Európa belsejében a legtöbb helyütt a bronzkori életnívó kezdetler gességeit élte, vagy éppen csak kezdett áttérni a történelmi idők
