Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Zala vármegye 1919—1929
számú ellátatlan lakott, az elégedetlenség tünetei erősen mutatkoztak. Ezekért valamit feltétlenül tenni kellett, nehogy a közrend veszélyeztessék. Eltekintve attól, hogy emberbaráti szempontból is ezek segítségére kellett sietni a hatóságoknak, fontos volt ez a segítség különösen a személy- és vagyonbiztonság megóvása céljából. Ekkor indult meg a vármegyékben a kormányzó felhívására a nyomorenyhítő akció. Ennek irányításával a belügyminiszter a vármegyék főispánjait bízta meg. Kolbenschlag Béla főispán ebben a kérdésben legelőször a zalavármegyei gazdasági egyesülethez fordult, amely a legnagyobb megértéssel és hazafias áldozatkészséggel a nyomor enyhítése érdekében augusztus 28-án tartott közgyűlésén kimondta, hogy minden gabonával bevetett terület katasztrális holdja után 5 kilogram gabona, burgonyával beültetett terület 10 kilogram burgonya, szőlővel beültetett terület 2—5 liter bor egyenértékének megfelelő összeget tartozik az akció céljára minden gazda befizetni. De nemcsak a gazdatársadalmat vonták bele ebbe az akcióba, hanem a kereskedő, iparos és értelmiségi osztályokat is, melyektől jótékonysági adó címén mintegy 30,000.000 koronát irányoztak elő a nyomor enyhítésére. A trianoni békeszerződés aláírása után a győztes ellenség nem elégedett meg szerencsétlen hazánk rettenetes megcsonkításával, hanem a területi igényeken kívül hatalmas jóvátételi igényeket is támasztott. A törvényhatóságok akkor egymásután feliratilag fordultak a kormányhoz, melyben a legélesebben tiltakoztak az ántánt jóvátételi követelése ellen és arra kérték a kormányt, hasson oda, hogy a győztes hatalmak a követelésüktől elálljanak. Zala vármegye is küldött ilyen értelmű feliratot és hogy ennek a többi törvényhatósággal együttes akciónak nem lett semmi eredménye, ezt ma már — fájdalom — tudjuk. Ebben az időben határkiigazító bizottságok járták a demarkációs vonalat, amelyeknek eljárása nélkülözte a tárgyilagosság legelemibb szpbálvait. Nagyhangú és nagyképű ántánttisztecskék járták beaz erőszakosan ránkkényszerített határokat és igazságtalan eljárásuk, a tényekkel homlokegyenest ellenkező jelentéseik folytán minden reményünk szertefoszlott, hogy az erőszakosan elrablott területekből bármit is visszakapjunk. Az az átirat, melyet Szatmár vármegye küldött Zalának, rémes jajkiáltás volt a határkiigazító bizottságok ellen, mellyel együttérzett a megpróbáltatások rettenetes kínjain keresztülment Zala vármegye is, melynek testéből Trianon erőszakosan lehasította a Muraközt, a Vendvidéket és a magyar anyanyelvű lakosság által lakott egvéb részeit. Határozatilag kimondta a vármegye, hogv Európa békéjének nem lehet alapja az igazságtalanság és Csonkamagyarországon nem lehet megtűrni mást, mint aki magyarul érez és aki nemzeti ügyünk szolgálatára alkalmas. 1923 január elején ismét főispánváltozás voit a vármegyében. A kormányzó 1922. évi december 19-én kelt magas elhatározásával Kolbenschlag Béla főispánt ezen állásától saját kérelmére felmentette és dr. Tarányi Ferenc nemzetgyűlési képviselőt a vármegye főispánjává nevezte ki. Az 1923 január hó 4-én tartott rendkívüli megyegyűlésen 38
