Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zala vármegye 1919—1929

maradjanak a helyükön. December 28-án Horvátországból megérkeztek a polgári tisztviselők, akiknek átadták a hivatalt és útlevéllel elbocsátották őket. Ezt megelőzőleg azonban felszólították a magyar tisztviselőket, hogy vállaljanak hivatalt a muraközi kormányzóságban, amit azok megtagadtak. A megszálló katonaság lefoglalta az élelmiszereket, a főszolgabírói hivatal hivatalos pénzeit, könyveit és iratait, úgyszintén az állampénztárt. Ugyancsak december 24-én szállották meg a perlaki járást is, ahol ugyanolyan formalitások között adta át dr. Zalán Gyula a hivatalt a jugoszlávoknak. Alsólendva, Belatinc, Felsőszemenye és Muraszombat községek megszállása is bekövetkezett. A belügyminiszter utasította az alispánt, hogy parlamenter útján lépjen érintkezésbe a megszálló csapatok parancsnokával az előnyomulási határvonal megállapítása tárgyában. Krátky István Nagykanizsa város főjegyzője vezetésével katonai küldöttség ment Csáktornyára, aíhol a jugoszláv katonai parancsnok helyettese kijelentette a küldöttség előtt, hogy a Mura folyót nem fogják átlépni és ezért az Alsólendvára bevonult csapatot már vissza is rendelték. Demarkációs vonalnak a Murát jelölték meg, ezt jegyzőkönyvbe foglalták. Záradékul azonban kijelentették a jegyzőkönyvben, hogy ez rájuk nézve csak akkor kötelező, ha Belgrádból, Zágrábból vagy Párizsból ellentétes utasítást nem kapnak Az Alsólendváról visszarendelt csapatok azonban a parancsnak nem engedelmeskedtek, sőt Csáktornyán és Alsólendván a megszállók többeket letartóztattak, velük kegyetlenkedtek, a Vendvidéken lehúzták az emberekről a katonaruhát és erőszakkal, fizetés nélkül rekviráltak. Erre december 29-én újabb küldöttség ment Csáktornyára, közölte a katonai parancsnoksággal a panaszokat, kérte az elfogották szabadonbocsátását, a Murán átkelt csapatok visszavonását és reguláris csapatok alkalmazását. A jugoszláv katonai parancsnok erre Alsólendváról kivonta a csapatokat. Ezután még több ízben tárgyalt a vármegye parlamenter útján a megszálló csapatokkal több-kevesebb eredménnyel. A vége azonban ezeknek a tárgyalásoknak mégis a Muraköz megszállása lett, amely ellen a történelmi, földrajzi, vízrajzi és néprajzi érvek egész arzenáljával felszerelt memorandumban tiltakozott a vármegye a Népek Szövetsége előtt Genfben a szégyenletes trianoni békeszerződés aláírása előtt és fegyveres erővel gondolta megakadályozni a Vendvidék és a Muraköz erőszakos elszakítását. Kolbenschlag Béla alispán arra gondolt, hogy a nemesi felkelés mintájára megszervezi a vármegyei felkelést és zászló alá hívja a vármegye valamennyi fegyverbíró, hű fiát, hogy védjék meg a szent határokat. Indítványát a közgyűlés elé akarta terjeszteni, amely kétségkívül egyhangúlag magáévá tette volna és határozattá emelte volna a nemes és a szent haza védelmére irányuló javaslatot, azonban a Károlyikormány valahogyan megneszelte a dolgot és a február 10-re összehívott közgyűlés megtartását megtiltotta. így ez a történelmi tény csupán az állandó választmány jegyzőkönyvében maradt megörökítve 14