Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zala vármegye 1919—1929

az utókor számára, mint a hazafias érzés szent tüzének elhomályosíthatatlan jele. A lemult forradalmi időkről visszamaradt történelmi iratok egybehangzóan bizonyítják, hogy Deák Ferenc vármegyéje maga akart ura lenni sorsának és Zala vármegye régi határait fegyverrel is kész volt megvédeni. Az 1919 február 10-ére összehívóit törvényhatósági közgyűlésnek lett volna a feladata megszavazni a határvédelemre szükséges költségeket, azonban mivel időközben a fentebb már ismertetett belügyminiszteri, illetve kormánybiztosi rendelet folytán a közgyűlés megtartható nem lett, illetve betiltatott, csak az állandó választmány tudta tárgyalni a kérdést, amikor is az állandó választmány egyhangú helyesléssel vette tudomásul Kolbenschlag Béla alispánnak a határvédelem ügyében tett karhatalmi intézkedéseit. Másrészt elhatározza, hogy Zala vármegye területe integritásának biztosítására karhatalmat szervez elsősorban a betörés veszélyeztette vidék nemzetőreiből és felhívást intéz a vármegye közönségéhez, hogy az alá a vármegyei nemzetiszínű zászló alá fegyverbe hívja a vármegye minden hű fiát. Közli egyben a vármegye közönségével, hogy a fegyveres ellentállás összes költségeit a vármegyei pótadóból fogja fedezni. * A „Muraközi Szövetség" által kiadott röpirat írja: A Muraköz és a Vendvidék tragikumának ismertetése nem volna teljes és hű, ha említés nélkül hagvnók azt, hogy valamint a hazai román, tót és szerb kisebbségek, úgy a muraközi és vendvidéki kisebbségek közt is akadtak árulók, kik anyagi haszon reményében a horvátokkal, szerbekkel és szlovénekkel paktáltak és hozzájuk csatlakoztak. Muraközben a horvátországi születésű papság legnagyobb része és három-négy, a horvátok hálójába került főiskolát végzett egyén, valamint néhány notórius csempész gazda, kiknek okuk volt a törvény szigorától félni, voltak a hazaárulók. A Vendvidéken egy-két pap és több gazda vállal kozott a Judás-szerepre, sőt ez utóbbiak közül néhányan Párizsban is jártak küldöttségben hazát árulni, természetesen nem a maguk költségén. Ezzel szemben, mikor híre ment a horvátok betörő szándékának, a muraközi falvak bírái községeik nevében megjelentek a Csáktornyán időző alispán, sok évig volt főszolgabírájuk előtt és ünnepélyesen kijelentették előtte, hogy nincs az a hatalom, mely képes lenne őket és a muraközi népet eltántorítani magyar hazájuk iránt való hűségüktől. A muraközi nép hűségnyilatkozatát a községi elöljárók valamennyien aláírták és a magyar kormányhoz elküldték. A vendvidékiek pedig a megszállás után többezer aláírást számláló iratban juttatták hűségi nyilatkozatukat a magyar kormányhoz. A horvát had egy része Muraköz megszállása után másnap (1918 december 25-én) a Vendvidékre tört be, de néhány nap múlva (1919 január 2-án) a vend ajkú katonaviselt emberek összeszedelőzködtek, Szombathelyről fegyvert hoztak és katonatiszteket kértek, kiknek vezetése alatt Muraszombatban megtámadták és kiverték a horvát katonaságot. A horvátok 20 halott és számos sebesült hátrahagyásával menekültek hazájukba. A horvátok és szlovének e kudarc után sem szűntek meg a szer15