Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos
dont képező épületben. Még a berendezést is a városnak kellett kifizetnie s csak sok aktázással sikerült a berendezési költségek 9/ 1 0 részét áthárítani a járás községeire. így is 99 forintjába került a városnak a csendőrlaktanya bebútorozása. 1) A csendőrök nem valami nagy népszerűségnek örvendettek a kanizsaiak körében. Ezt bizonyítja, hogy már az első hónapban a »piarczi zene körül történt kifüty ülések miatt panaszolkodih a »K. u. Kön. Gendarmeries, úgyannyira, hogy városi hajdúkat adtak a csendőrök mellé segítségül, hivatalos tekintélyüknek a tömeggel szemben való megvédelmezésére. 2) 1867-ig az Eötvös-téren volt a csendőrlaktanya. A kiegyezés után kékgatyás, bekecses, tollas, pörgekalapos pandúrok vették át a szolgálatot a császári zsandároktól. Ezidőtájt a közbiztonsági viszonyok a vármegye egész területén ijesztő mértékben leromlottak, úgy hogy a kormány 1877 januárjában Zala területére a sok rablás és gyilkosság miatt statáriumot rendelt el. A betyár-romantika ezidőtájt még véresen, sőt sokszor halálosan komoly dolog volt és Zalának is kijutott belőle. A csabrendeki szolgabírót, Bogyay Antalt, 1881-ben Savanyú Józsi lőtte agyon egy rablókiránduláson. A megye kérésére nyomban elrendelték a statáriumot, de Savanyú Józsi garázdálkodásai még évek múlva is félelemben tartották a környéket. Kedves emléke a századvégi kanizsai közbiztonságnak a Dunántúl legnépszerűbb és legromantikusabb betyár-hősének, a legendás Patkó Pistának gyakori látogatása. A Cigány-utca végén az Utolsó Garas csárda akkor még messze kívül a városon feküdt. A Bárány-kocsmától odáig tengelyfogó sárban egy óra volt az út. Ide az Utolsó Garasba szokott járni Patkó Pista, sokszor csak egyedül, mert fergeteges téli éjszakákon igen szeretett szótlanul, cigány mellett búsulni. Az utca végén csupa vályogvető cigány lakott (inde nomen I). Egyszer innen megszöktette Patkó Pista a legszebbik cigány lányt. Ettől kezdve aztán többet nem is látták Kanizsa táján. A Kutyási-betyárok bandája is megfordult néhanapján Nagykanizsán. 1883-ban, amikor a csendőrség 1881. évi átszervezése kapcsán Zala 20 csendőrörsöt kapott, 102 csendőrrel, akkor már senki sem fogadta ellenszenvvel a nagykanizsaiaknak jutott 5 csendőrt és őrmesterüket. A kanizsai őrsnek Zalaegerszegen volt a szakaszparancsnoksága. Az új alapokra fektetett csendőrség 1884 január 1-ével lépett a pandúr-rendszer helyébe. A balatonvidéki Bakony-nyúlványok zsiványtanyáin gondterhesebb lett az élet, de annál jobban örültek a városiak, kik a kakastollasoktól várták a zsivány világ teljes likvidálását. A kanizsai csendőrörsparancsnokság nemsokára szárny parancsnoksággá, majd 1925 április 15-én osztály parancsnoksággá avanzsált. Ezalatt az egyik utcából a másikba költözködött a csendőrlaktanya, mígnem a mai helyén, a Csengery-úton telepedett meg. A nagykanizsai osztály hatásköre kiterjedt a nagykanizsai, letenyei, pacsai, keszthelyi, balatonfüredi járások területein működő összes csendőrparancsnokságokra. 1928 augusztusában a csendőrosztályparancsnokságot Zalaegerszegre vitték és azóta csak egy őrs és a szárny képezi Nagykanizsa csendőrségét. 1925-től, az osztály megszüntetéséig Kiskanizsán is a csendőrség látta el a közbiztonsági szolgálatot. M 1850. 914., 1852. 410., 1853. 1058. városi elölj, jkvek. 2) 1851. 544. v. jkv. — 187 —
