Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
Az 1884. évi kö vet választáson Falk Miksa, a Pester Lloyd szerkesztője, Kőszeg, majd Keszthely volt követe, Erzsébet királyné volt magyar nyelvmestere, lépett fel jelöltként Nagykanizsán szabadelvű programmal. Eperjesy Sándor elnöklésével, Plihál Ferenc és Svastics Károly tevékeny közreműködésével, ekkor már páresztendős volt a Nagykanizsai Szabadelvű Kör, amely 1883 májusában a Délzalai Takarékpénztár Ziínyi Miklós-utcai első emeletén lévő, tágas, díszes párt helyiségekbe költözködött, megfelelő ünnepélyes keretek között. Hiába volt azonban a kormánypárt minden fényes külsőségekkel felszerelve, a zajos választáson mégis a balpárt győzedelmeskedett Inkey László földbirtokos, egyesült ellenzéki képviselő, volt 48-as honvéd személyében, aki mint Apponyi Albert nemzeti pártjának tagja, a következő választáson is elnyerte Nagykanizsa mandátumát. Ekkor már 3117 választója volt a nagykanizsai választókerületnek, amely a zalai kerületek közül, a baksai után, a legnépesebb kerület volt. Gyász és ünnepségek sorozata volt 1885 ősze. Augusztusban meghalt Glavina Lajos, a 78 éves főispán. Októberben a budapesti országos kiállítás tartotta izgalomban a kedélyeket. Zalavármegyéből 900-an utaztak fel ez alkalomra a fővárosba. A 900 közül Tuboly Gyula, Horváth Károly és Baboss László rendező zsenijének eredményeképen 300 nagykanizsai volt. Novemberben 12 tagú deputáció vitte fel Tisza Kálmán miniszterelnöknek tízéves kormányzása jubileumára a nagykanizsaiak üdvözlő feliratát. Az erős szabadelvű szervezkedés időközben egy kormánypárti győzelmet is eredményezett az 1889. évi választáson, amikor is Nagykanizsa Hertelendy Bélát küldte be a parlamentbe. Az 1892 januári választáson azonban Hertelendy máijobbnak látta nem vállalni a jelöltséget, mert a szabadelvű párt Wlassics Gyula egyetemi tanárt, Nagykanizsa szülöttét, a nagynevű büntetőjogászt jelölte. Wlassics Gyula ellen nem akart senki fellépni Nagykanizsán. Már úgy is volt, hogy egyhangú választás lesz, amikor az egyik túlbuzgó kormányhű pártvezér valami beszédében bántó lekicsinyléssel nyilatkozott a kiskanizsaiakról, úgy hogy öt nappal a választás előtt felfortyant az amúgy sem alvó kanizsai ellenzéki virtus és elhatározták, hogy jelöltet állítanak. Csakhogy kit jelöljenek pár nappal a választás előtt? Válogatni való nem volt sok. Emlékeztek, hogy egy korábbi pártértekezleten Hévizy János piarista gimnáziumi tanár nagyon a kiskanizsaiak szája íze szerint beszélt. Ezért hát kiskanizsai deputációt menesztettek Hévizyhez és addig beszéltek az ámuló-bámuló pap-tanárnak, míg az belement a jelöltség vállalásába. A zászlókra, miegyébre szükséges pénzt az emberek lelkesedés 0 egy-kettőre összeteremtette, 50—60 kiskanizsai gazda befogott a csengős szánokba és megindult a négynapos korteshadjárat. A kiskanizsai virtus és az egész város ellenzéki őstalaja, csudát művelt : Hévizy János, az egyszerű, névtelen piarista tanár 150 szótöbbséggel megbuktatta Wlassics Gyulát. Ezt hamarosan alkalma volt megbánni Nagykanizsának, mert Wlassics Gyula 1895-ben már vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Az 1867. évi kiegyezésnek és I. Ferenc József megkoronázásának 25 éves jubi— 145 — Wlassics Gyula 12
