Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
leumát az egész Nagykanizsára kiterjedő ünnepségek keretében ülték meg. Mozsarak durrogtak, szónoklatok dörögtek, a Zala nemzetiszínben jelent meg és a város ekkor határozta el a közgyűlési terem részére Ferenc József életnagyságú képének megfestetését. A következő évben, március 15. emelkedett hangulatát parázs tüntetés zavarta meg. Éjszaka a felsőtemplom előtt, mindenünnen összeverődött emberek, egy ácsmester vezetése alatt a polgári házasság ellen kezdtek tüntetni. Mikor a rendőrség szétoszlatta őket, a Kossuth-nótával széledtek el. A polgári házasság ellen különben napirenden voltak a tüntetések s már életbelépése után is akárhány Nagykanizsára érkezett miniszteriális úr kocsija után repültek záptojások a polgári házasságért. 1893 húsvétjának reggelére az egész várost elárasztották ismeretlen hazafiak különféle színű és formájú apró cédulákkal : »Nyelvében él a nemzet/« Ezeket a cédulákat főként a Nagykanizsán ekkor még igen nagy számban található német nyelvű cégtáblákra és hirdetményekre ragasztották fel. 1894 tavaszán Kossuth Lajos betegségének híreit leste lázasan Nagykanizsa, amely mindjobban fellángoló hazafias érzésein kívül annyival is közelebb érezte magát Kossuth Lajoshoz, mert annak nővére, Ruttkayné szül. Kossuth Lujza és Babochay polgármester felesége között rokonság volt. Kossuth Lajosnak egy másik, nagyon közvetlen, de éppen olyan titokzatos kapcsolata is volt Nagykanizsához, aminek történetét Halis István írta meg. 1) Eszerint ». . . az ausztriai birodalom megingatásából Kanizsán elvégzendő részt úgylátszik Kossuth Lajos maga állapította meg, mert sajátkezű levelében ő írta meg, (a levelet hasonmásban közölte a Pesti Napló egyik régi évfolyamában) hogy az olasz futár Kanizsára utazzék, ott szálljon a Korona vendéglőbe, hol a magyar küldött fogja várni, kire ráismer a megállapított szóról. De óvatosságból még megmutatták a magyarországi küldött arcképét is az olasznak, hogy ne engedje magát megcsalatni. (Nevét nem mondták meg, nehogy elárulni lehessen. ) Kossuth »Iratai« szerint (V. kötet, 495. lap) hajszálnyi pontosan megállapíttatott az utasítás : »Be kell vinni hazánkba egy, az ország határától nem messze fekvő vasútállomási helyen átadás végett ezer példány nyomtatott rendeletet (egynegyed ívnyi nagyságút) és egy zsebóra nagyságú tárgyat, mely elfér a mellényzsebben. Nem küldeni, hanem vinni kell. Csütörtökön, december 3-án kell a vivőnek a kijelölendő helyen megérkeznie . . .« A nyomtatvány Kossuth proklamaciója volt, a kicsiny tárgy a függetlenségi komité pecsétje . . . December 9-én már értesült Kossuth, hogy az expedíció sikerült, az olasz átadta Kanizsán a proklamációkat. Erre Kossuth 400 frankot küldött jutalom gyanánt az olasz futár részére. % ^ 1894 március 15-én reggel százával röpködtek Nagykanizsa utcáin feketeszegélyes röpcédulák a következő szöveggel : » Kossuth Lajos életéről, betegségéről, utolsó óráiról és haláláról részletes és kimerítő tudósítást közöl a Pesti Napló mai külön kiadása.« 1) Zalai Krónika V. 345. lap. — 146 —
