Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Irodalom és művészetek Nagykanizsán, írta Barbarits Ijajos

(Thury Zoltán író Nagykanizsán jártában szerzett tapasztalatairól írja egy helyt, hogy amíg itt volt, egyetlen könyvet sem látott, de látott annál több csomag kártyát). Wlassics Gyula 1912-ben segíteni akart ezeken az állapotokon és akciót indított egy kanizsai városi könyvtár és múzeum felállítására. A helyi sajtóban írt cikkeinek, tárgyalásainak, levelezésének eredményeképen 1913-ban a város 3000 korona államsegélyt kapott, a városnak magának is volt a költségvetésében évenként e célra félretett 800—1000 koronákból némi tőkéje, úgy hogy kinevezték Halis István tanácsost könvtárosnak és múzeumőrnek és megkezdték a régiségek gyűjtését és könyvek vásárlását. 1919-ig csak Halis hivatali szobája volt a »múzeum«, akkor azonban végre kapott két kis szobát a volt gimnázium épületében. 1923ban pedig az új gimnázium udvari épületében 4 szobát rendeztek be könyvtárnak és múzeumnak, amit Halis halála óta Sótonyi István kegyesrendi tanár kezel. ZENEI ÉLET Az első kanizsai zenekar, amiről feljegyzéseink vannak, a gimnázium alapításának éveiben (1765—66) a diákokból alakult zenekar. A zeneoktatás korai nyomai arra engednek következtetni, hogy Nagykanizsán a XVIII. század végén és a következő század ekjén élénk zenei élet lehetett. A vasúti vonalak megépítésétől kezdve nagyszabású zenei események emlékei maradtak ránk. 1869ben hangversenyzett először Nagykanizsán a Flórenci-négyes és még ebben az évben a híres bécsi Hellmesberger-quarte.tt. A 70-es évek végéig majdnem évente eljött a Flórenci-négyes egy-egy koncertre. 1875-ben Liszt Ferenc egyik tanítványa, Schweider Rudolf és később egy svéd quartett hangversenyeztek Nagykanizsán. 1877-ben Sarasate spanyol hegedűművész, majd Popper Dávid, korának legnagyobb cello-művésze, adtak koncertet Nagykanizsán, utóbbi feleségével, Meuter Zsófia zongoraművésznővel, aki arról volt nevezetes, hogy Liszt Ferenccel is játszott. 1881-ben egy hamar megfeneklett mozgalom indult zene és dalegylet alakítására. Az iskolai zenekarokon kívül csak a Hadastyán-zenekar működött a városban, vasárnapi térzenékkel és mulatságok műsorain. A 80-as években alakult Tűzoltózenekar egészen a világháborúig istápolta a kanizsai zene-kultúrát. A két zenekar néha olyan zenebonát csapott, hogy a Zala 1899-ben elkeseredve írja : » . . . amíg csak egy zenekar volt, tűrhető volt az állapot . . .« így jött létre az elhatározás, hogv a két zenekar fuzionál és városi zenekar nevet vesz fel, városi szubvencióval. A városi zenekar azonban nem jött létre és azóta is ábrándja a kanizsai zenészeknek. A város zenei életének centruma Prager Béla gyógyszerész háza voie. Prager mecénás-leikének és áldozatkész fáradozásainak folytán hallhatta Nagykanizsa az akkori idők legnagyobb művészeit, Strakosch-1, Lewinsky Józsefet, 1890-ben Slavxnsky énekkarát, Witt Máriát stb. Grünfeld Alfréd éveken keresztül pontosan megjött Bécsből Nagykanizsára és zongora-hangversenyei után heteket töltött Pragei házában. A 90-es évek eiején Barbi Alice dalénekesnő rendezett több koncertet Nagykanizsán. A koncertek mindig sikerültek, mert Kanizsa mindig szom— 367 —