Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Irodalom és művészetek Nagykanizsán, írta Barbarits Ijajos

jazta a kultúrát és a művészi élvezeteket, a művészek pedig épen ezért szivesen jöttek Kanizsára. Mint kuriózum ebbe a fejezetbe tartozik az 1890. év zenei szenzációja, amikor június hónapban 1 frt. (!) belépődíj mellett mutogatták a Szarvasban az első fonográfot, Blaháné lemezeivel. Ugyanez év augusztusában Horváth Laci kanizsai cigányprímás meghívást kapott Konstantinápolyba és el is ment bandájával együtt, egy zacskó pénzen kívül a török művészetek rendjelét hozva haza útjáról. A 90-es évekre esik az Irodalmi Kör megalakulása, ami új lendületet adott a kanizsai zenei, főként a dalos-életnek. A Kör zenei életének bölcsőjénél Sterneck Zsigmond, Nagykanizsa bohém muzsikusa állott, zeneszerző, zene-pedagógus, művésze és filozófusa hivatásának. Rózsavölgyi Szidi, Blumenschf.in Hedvig, Polgár törvényszéki bíró, Ollop Ernő voltak korban és zenében társai. Sauermann polgári iskolai tanárral és ennek fiaival alkotott kamarazene-társaság tagja volt a hősihalált halt Sauermann József zongraművész, a kanizsai gimnázium volt növendéke. 1901-ben Saur Emil, Burmester Y illy, 1905-ben Szigeti József koncerteztek Nagykanizsán. A következő éveknek az Országos Szimfonikus Zenekar hangversenyei voltak eseményei, a város rendezésében. A világháború után a Casinohangversenyek sorozata volt néhány évig a zene-kultúra előbbre vivő je, minden alkalommal országosnevű művészekkel. Az iskolai és katonai zenekarokon kívül a rövidebb életű egyesületi zenekarok megszűntével, csak az Irodalmi Kör zenekara maradt fenn mpig, Ketting Ferenc tanár vezetésével. A jelen gazdasági válságokkal tele évek zenei események rendezésére alkalmatlanok. Üj korszakot jelent Nagykanizsa zenei életében a városi zeneiskola megalkotása (1926), amiről az iskolák fejezetében szólunk bővebben. FESTÉSZET, SZOBRÁSZAT A festészet legelső nyomaival 1831-ben találkozunk Nagykanizsán, amikor Holek Vencel »képíró és rajzoló« felvételét kérte és nyerte a város lakosai közé, azzal az ígérettel, hogy szegény iparosok gyermekeit vasárnaponként ingyen fogja rajzolni tanítani. Az első képkiállítást (1902. évi eredménytelen kísérletezés után) 1906 májusában a Nemzeti Szalon rendezte a régi gimnáziumban. Ezen a tárlaton 54 festmény kelt el és a Szalon 400 koronát kapott a várostól egy másik tárlat rendezésére, ellensúlyozni akarván azt, hogy pl. 1904-ben egy élelmes ügynök 450 darab reprodukciót és egyéb »képet« adott el 8—10 koronájával a városban. A Nemzeti Szalon 1908. évi budapesti grafikai tárlatán már kanizsaiak is szerepeltek. Dr. Gyórffy Jánosné (ma mint iparművész a híres Pannónia-csipke feltalálója és szabadalmasa) tollrajzaival, Kallivodo\ Kata olajfestményeivel, Major Jenő ceruzarajzaival, Wagner Géza volt kanizsai rajztanár pasztell képeivel és akvarelljei vei tűntek fel. (Kallivoda Kata Nagykanizsán született, a Báthoryutcában, atyja gyógyszerész volt és hosszabb ideig lakott Nagykanizsán.) 368 — Sterneck Zsigmond