Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula
Nem régen még a sírt a rokonok ásták, ma a temető őre. A halottat nem engedik ki a határból, mert elverné a jég. (Régi szokás ez földmíves népeknél.) Vízbefult embert nem harangoznak ki, mert azzal a haranggal nem lehet felhő elibe harangozni. Vagy : azzal azután hiába harangoznak felhő elé. A halottra először a halottvivők dobják az első hantot, hogy könnyebb legyen a lelke. Csak akkor száll el a lélek a testből, ha földet dobnak rá. A keresztre csak a nevet és a kort írják, de »van, aki cifráz« : Édesanyám rózsafája Én voltam a legszebb ága De egy hűtlen leszakított Két nap múlva elhervasztott. Egy asszony ezt »cifráztatla« az ura sírkövére : Nyugodjál békében szeretett jó férjem Ki az életben oly kedves valál nékem Ki pihenni sohasem tudtál éltedben Nyugodjál csendesen az emlék tövében. A »cifrázás« ezzel a mondattal végződik : Csak az vigasztal, hogy én is idetérek. Végigjártam a kiskanizsai temetőt, de több cifrázást nem találtam. Mikor kérdeztem ennek az okát, többnyire mosolyogva válaszoltak : — Fölösleges a cifrázás ... A cifra versek igen sokszor hazugok . . . Nem a versben van a bánat . . . Legtöbbször az cifráz, aki ludas a halottáve szembe . . . De azért, aki csak teheti, sírkövet 1) állít, hogy a sírt száz év múlva se túrgyák fő. A fakeresztek többnyire erősek és magasak. Sokan befestetik. A sírok igen gondosak, ápoltak. A sírokra sok virágot ültetnek. Sok a temetőben a fa is. A halott-kultusz nemcsak Kiskanizsán, hanem Nagykanizsán is erőteljes. A temetők itt is gondozottak, szépek. A nagy- és kiskanizsaiak kegyelete felemelően bontakozik ki mindenszentekkor és halottak napján. Mindenszentek napján telehordják a temetőket az ősz minden virágával. Legtöbb a fehér virág. Ezt szeretik a legjobban. Midőn este meggyújtják a gyertyákat : piros az ég és mintha óriási fehér fátyollá változnék át az ezer és ezer koszorú, csokor és fehér virág. A kegyelet érzése oly nagy, hogy messze földről is hazatérnek a családtagok. A temetők mindenszentekkor már kora délután megtelnek. A kiskanizsai asszonyok a fejükön (piaci vékákban) hordják ki a sok virágot. Feledhetetlenül szép, festői látvány. Halottak napján délelőtt a temetőkben szentmisét és szentbeszédet hallgatnak. Nemcsak a temetőkben, hanem a házaknál is égnek a sorbarakott kis gyertyák. A kegyelet ünnepén a kiskanizsai asszonyok, lányok fekete (többnyire : bársony) ruhába öltöznek. A lányok hosszú haját fekete pántlika díszíti. Feketébe A kiskanizsai temetőben 3—4 ezer pengős sírkő is látható. — 354 —
