Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

asszonya. A koszorúslányok tehát csak az asszonnyá-avatásig (éjfélig) lakodalmazhattak, de a lányok percig sem. — Lánynak nem való lakodalom, menjen el a magáéba, — ez volt a felfogás. Ujabban azonban már a lányok is elmehetnek és ott maradhatnak reggelig, sőt másnap reggelig is. A menvecskévé-avatás után egyik vőfély bevezeti az új menyecskét. A vőfély kezében tányért és égő gyertyát tart. Amikor beérnek a szobába, a vőfély ezt kiáltja : eladó a menyasszony ! Rendesen a másik vőfély veszi meg és elfújja a gyertyát. (A lámpák égnek.) Mielőtt a vőfély elfújja a gyertyát, azt kiabálják : nem sánta? . . . nem púpos? . . . nem vak? . . . stb. Ezután kezdődik a menyasszonytánc. Érdekes : már menyecske, hisz asszonnyá avatták, de mégis — menyasszonytánc és nem menyecsketánc. Valószínűleg valamikor a menyasszonytánc után történt az asszonyi avató. Én még így láttam ezt Kemenesalján ezelőtt huszonöt évvel. A menyasszonytánc — gyorscsárdás. Mindenki egy-kettőt perdül a menyecskével és a tánc előtt pénzt dob a tányérba. Ma : tíz fillértől öt pengőig, 1914 előtt húszkoronás aranyak is belecsendültek a tányérba. A többi nő nem táncol. Midőn a vőlegény látja, hogy a menyasszony már fáradt, akkor beledobja erszényét a tányérba és ő táncol vele. Azért dobja a tányérba minden pénzét erszényestül (Kaskanizsán : bukszástul), mert neki a legdrágább a menyasszony. Minden pénzét odaadja. Szimbóluma ez annak, hogy minden vagyonát hajlandó lenne érte áldozni. Ezután következik az általános mulatozás és tánc. A menyecskék mind piros főkötőben vannak. Ha a cigány elfáradt, a fiatalság körbe áll és — dalol. Legtöbbször körbetáncolnak. A lakodalmi mulatság másnap estig tart, de a cigányokat csak másnap délig fogadják meg. Ha a cigányok elmentek, »megkezdik a tréfás dolgokat«. Ezek : kendervágás, fordul bolházás, sepríítánc, tréfás beszédek, stb. Ez a rendes menete a lakodalomnak. De volt (és ma is van) rá eset, hogy háromnégy napig mulattak és a cigányt újra szerződtették. A lakodalomban elaludni nem szabad. Aki hazaszökik aludni, azért reggel készültség megy. A készültség : egy férfi fehér szoknyát terít magára paposan. Valaki sepiűt, valaki meszelőt, csengőt, láncot, lámpát visz. Többen rossz fedőkkel indulnak a szökevény után. Két kisebb gyerek a papos ember előtt halad s »úgy néznek ki, mint a minisztránsok«. Kezükben csengőt visznek. (Ez ellen a papság tiltakozott.) A felöltöztetett ember előtt seperni is szoktak. A készültség minden álmos embert felriasztó lármával megy a megszökött alvókért. A ház ajtait erőszakkal is kinyitják, sőt be is törik. Az alvót megláncolják és visszakísérik, ugyancsak fülsiketítő lármával. A megláncolt szökevény maga is kurjongat és dalol. Ez a legokosabb, amit tehet. Régente megtették, hogy a szökevényt mosóteknőbe (tekenyő) fektették, megkötözték és így vitték vissza a lakodalmas házba. Ott azután vizet öntöttek a tekenyöbe. Az is megtörtént, hogy létrára, vagy szekéroldalra fektették és így vitték vállon, mint a szentmihálylovát. 351 —