Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

gerendát (keresztgerenda) és figyelmezteti a vendégeket, hogy »nekünk haza kell menni«. Egyik vőfély elbúcsúztatja a síró menyasszonyt ugyancsak síró szüleitől. A búcsúztatóban megköszöni a menyasszony nevében, hogy felnevelték. Ugyanabban a sorrendben indulnak vissza a vőlegény házához, ahogy jöttek. A vőlegény most már menyasszonyával megy és mind a két vőfély koszorúslányával. A menyasszony vendégei nem mehetnek el a nászmenettel (ez a valódi nászmenet), hanem »otthon« maradnak és »otthon« lakodalmaznak. Azért kíváncsiságból vagy vonzalomból, kölcsönösen átmennek egymáshoz. Régen ez tilos volt. Ha a vőlegény beházasodik — a menet menyasszony és vőlegény nélkül megy — a vőlegényi házhoz. A menet jövet is, menet is kalácsot dobál és a meki jóleső emberekeh borral kinálja. A nászmenet nem megy egyenes úton haza, hanem nagyobb kerülővel, »hogy a menyasszony könnyen haza ne találhasson«. A nászmenet után lovaskocsi halad. A kocsin van a sifonyér (régen láda). A sifonyérban vannak a menyasszony (új asszony, új menyecske) ruhái. A kocsira rakják még a kelengyét is. (Menyasszonyi kelengye : 2 párna, 4 vánkos. Vőlegényi : 1 párna, 2 vánkos. A huzatok cihái mindig fehérek.) A kocsin ülnek és állnak : menyecskék piros lekötővel, fiatalemberek, ritkán gyerekek is, hogy ne rijjanak. A lovakat színes kendőkkel, csengőkkel, rozmaringgal díszítik, valamint a korbácsot is. A kendők a kocsis tulajdonai lesznek. A lovakat táncolva kell hajtani a menet után. A nászmenet ismét dalol és rikojál. A kocsiról is dobálnak kalácsot, süteményt a gyerekseregnek. Ha a vőlegény beházasodik, vagyis a menyasszony szüleinél marad, akkor a kocsi — az első, a vőlegényt kísérő menet után halad a menyasszonyhoz. A menyasszonyt a vőlegény szülei kilü várják az udvaron és megcsókolják. Rendesen ezekkel a szívből jövő szavakkal fogadják : — Isten hozott ídes lányom. Ezután a vőfér beszédet mond. Régebben ilyenkor is a pozovics beszélt. Bemennek a házba és ismét az asztalhoz ülnek. Vacsoráznak a másik háznál is. Itt is, ott is szól a muzsika. A vőfér minden ételnél tréfás felköszöntőt mond. Ezek a felköszöntők néha kissé — erősek is. Ludaskása után az »élégettkezü« szakácsnénak pénzt gyűjtenek a levesmerő kanálba. Néha csontot is dobnak bele. Vacsora végén eladják a menyasszonyt. Ez a szép játék — igen komoly jelentőségű, mert a játék kezdetekor a menyasszony már — menyecske. Addig csak menyasszony volt. A játék előtt a menyasszony fejét a nyoszolóasszonyok piros kendővel (menyecskekendő) lekötik. Ez az asszonnyá (menyecskévé) való avatás. Ezen szép aktus után a koszorúslányok (még ezelőtt tíz évvel is) elbúcsúztak a könnyesszemű, vagy mosolygó új menyecskétől és hazamentek. A koszorúslányok csak eddig az időpontig maradhattak a lakodalomba : mert »már nincs menyasszony, hanem csak — 350 —