Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

»Nem azért vagyok kiskanizsai sáska, hogy orromnál fogva vezessenek ! . . .« Most eljutottunk a »sáska« szóhoz. Ki ne hallotta volna ezt a szót : kiskanizsai sáska, nagykanizsai hernyó. Gúnynév, csúfnév mind a kettó'. A »sáska« is, a »hernyó« is. De míg a hernyó kiveszett a köztudatból, a sáska erősen belegyökeredzett. És egyhamar nem pusztul ki, mert most már a kiskanizsai így beszél : sáska vagyok ! Míg a tihanyi (gardaleső), az udvari (zöldhasú) ma sem szereti, ha ezen a néven emlegetik, a kiskanizsai mintha büszke volna rá. Nem is olyan régen vért eresztett volna ezért a szóért, ma valósággal kérkedik vele. Megtörtént újabban, hogy azt kérdezték a balatonszentgyörgyi állomáson egy fiatal legénytől : há valósi? Az így felelt : sáska vagyok. A kérdező nem tudta, mi az a sáska. A kiskanizsai legény ennyit mondott : hát még azt se tuggya . . . Azután elfordult tőle. Az olyan emberrel nem érdemes beszélni, aki még azt sem tudja, mi az a sáska, helyesebben, kik azok a sáskák. Még ezelőtt tíz-tizenöt évvel is »csúfnév« volt a »sáska« Kiskanizsán is. Ma más. Valami ilyesmit jelent : velem nem lehet kikezdeni, engemet nem lehet becsapni, engemet nem lehet lenézni, megvetni, mert »sáska« vagyok, mert kiskanizsai vagyok. Sok dunántúli száz-, kétszázholdas gazda néha dicsekvésből ezt mondja : én szegény paraszt vagyok ... Az értelme : gazdag ember vagyok, régi nemes vagyok. Valahogy így érez a kiskanizsai is, amikor ezt mondja : sáska vagyok . . . Nem találtam senkit, aki meg tudta volna mondani : honnét, miből ered a sáska. Nem régi szó. Majdnem egyidős a kiskanizsai erőteljesebb kertészkedéssel. Talán, mivel a sáska is növényekből él és a kertész is, azért lett »sáska« a kiskanizsai a kertészkedés után. Talán, mert a kiskanizsaiak is sokan vannak, mint a sáskák? Talán mivel a »piacokat úgy ellepték, mint a sáskák a rétet«. A kiskanizsai fürge és gyors. A sáska ugrik-szökik. Talán innét származik a »sáska« ? Hallottam ezt is a kiskanizsaiakról : lelegeltek ezek mindent, mint a sáskák. Talán itt az eredet. Kiskanizsáról került-futott minden. Iparos, kereskedő, katona, piaci árus, edényárus, disznó vevő, s ezért mondták : lelegelnek ezek mindent, mint a sáskák. — A sáska harapós, — hallottam — a kiskanizsai is az. Az illető a nem is olyan régen még igen könnyen kinyíló bicskára célzott. Talán itt van a »sáskán % A kiskanizsaiban a kereskedelemmel kifejlődött az észérség. Nem resteli a fáradságot, a dolgot a haszonért. A kiskanizsai szerző nép. Sok földet szerzett a szomszéd falvak határaiban. Állítólag azok egyszer így panaszkodtak : nem birunk mi ezekkel. . . annyian vannak, mint a sáskák . . . elesznek előlünk mindent, mint a sáskák . . . Ezekből arra következtethetünk, hogy a »sáska« több kiskanizsai állapot, cselekvés, tulajdonság gúnyos, csúfos jelzője — volt. Csak volt. Ma már a »sáska« szó : elvont főnév. Azzá avatta a kiskanizsai polgár esze és felvilágosodottsága. Kiskanizsai lánvok — 342 —