Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
levelével jüteJc ide, — megh értetük mindezt, hogy van az levél jrva, hogy minden ember az maga hütén megálion, kalvinista kalvinista predicatort tartson, Luteránus Luteranost, és mindenki maga predicatoriának fizessen. Mi Kanizsay Agák azt helién hattunk, ha fejetek köll, egymás között szépen vesztegségben legyetek, avagy élietek, mert ha egymás közi háborúság esik, fejetekkel fizetitek. Luzeranus Luteranusnak fizessen, ehez mrczatok magatokat. Ha ez prédikátorok az török Ispaya földit elik, tüle fizessenek, ha fejetek köll, ehez tarczátok magatokat, költ Kanisán, 1652. (Aláírás nélkül 11 pecséttel.) E z a levél egyúttal bizonyságul szolgál arra vonatkozólag is, hogy a kanizsai vilajetbe nemcsak a közvetlen környék, hanem Vas vármegye községei (Martyánc, Szentgotthárd, Körmend, Hídvég etc.) is beletartoztak. 1) Kanizsa lassan főfészke lett a gyülevész elemekkel felszaporodott, rabló-expediciókra Ausztriába, Horvátországba is elkalandozó kurucoknak. 1652-ben a fiatal Zrínyi Miklós, a költö lett a kanizsai várkerület felügyelője, aki ekkor zalai főispán és (a kanizsai basán gróf Batthyány Adám segítségével aratott diadaía elismeréseül) horvát bán volt. Zrínyi Miklós türelme már nem terjedt olyan messzire, mint elődeié. Gyakran lecsapott a rabló török-kuruc hordákra, sőt amikor Kanizsa vára 1658-ban egy villámcsapás okozta borzalmas tűzvész következtében porig leégett, a vár kapui és hidjai is elpusztultak, a bástyákon sok ágyú a roppant hőségben megolvadt, a lőportorony pedig felrobbant, 500 török és a börtönökben sínylődő 300 keresztény rab elpusztult, -— akkor Zrínyi elérkezettnek látta az időt a vár visszavételére. Meg is szállta 6000 főnyi sereggel a vár környékét, de még mielőtt az ostromot megkezdhette volna, a bécsi udvar szigorú ukázzal, megint csak a zsitvai békére hivatkozva (amit pedig a török minden lépten-nyomon, minden skrupulus nélkül megszegett), Zrínyi csapatait elparancsolta a kanizsai vár alól. Zrínyi Miklósnak csak annyi elégtétele maradt, hogy mikor a parancsot megkapta, irtózatos dühében kardját földhözvágta, 1661-ben pedig saját költségén újra felépíttette — a kanizsai törökök igen nagy bosszúságára — a Zrínyiek ősi légrádi várát : Ujzerinvárat, ahonnét igen sok borsot tört a kanizsai basa, nemkülönben a Zrínyit vakon gyűlölő Montecuccoli és a többi bécsi »jóakarói« orra alá. Igv 1663. tavaszán az egyik, a zsitvai béke ellenére is zsákmányoló török csapattal harcba bocsátkozva, elfogta az egyik kanizsai agát is, ifjú feleségével együtt, kivel az aga eztarablóexpediciót választotta nászutazásul. A nászutas párért 60.000 tallér váltságdíjat fizettek a kanizsai törökök Zrínyi Miklósnak. Máskor jobbágynak öltözött Zrínyi Miklós és úgy lopódzott be a kanizsai várba, mintha környéki pór lenne, aki adót akar fizetni. Ezenközben mindent kikémlelt, amire szüksége volt, aztán monogrammos buzogányát bizonyságul a várkapu belső szögletébe akasztva, ahogyan jött, úgy ki is jutott. Másnap mindezt levélben jelentette be a kanizsai beglerbégnek, egyúttal azonban a budai basának is. Ali beglerbéget nyomban el is helyezték Kanizsáról. Egy ilyen kanizsai kirándulás majdnem az életébe került Zrínyi Miklósnak. Már lstvánfy Miklós, az egykorú történetíró is említést tesz ugyanerről. - 18 -
