Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
1664. tavaszán 14—15 tisztje kíséretében kémszemlére indult a vár alá. A török valahogyan neszét vette a készülő látogatásnak és jóelőre 500 lovas spahit küldtek ki, akik biztos rejtekhelyükből Zrínyit és kíséretét nagy zajjal megtámadták. Zrínyi életét ekkor csak gyorslábú horvát paripája mentette meg. A támadók nagy zaját azonban meghallotta Zrínyinek a közelben portyázó 300 lovasa, ezek lóhalálában odavágtattak és a támadókat részint levagdalták, részint foglyul ejtették. A holtak között volt egy tetőtől-talpig vasba öltözött török óriás, a derekára tarka selyemből font kötél volt csavarva. A foglyok szerint ennek az óriásnak kellett volna a derekára csavart kötélen Zrínyi Miklóst a szultán elé vezetni. Ennyire biztosra vették ekkor a kanizsai törökök, hogy legnagyobb ellenségüknek vetett kelepcéjük végre sikerülni fog. 1) Kanizsa ostromára azonban csak 1664-ben került sor, amikor Zrínyi Miklós már legendás hősiességgel egymásután vívta vissza a töröktől a déli várak egész láncolatát, ezek koionájáui Pécset is. A bécsi haditanács nem jó szemmel nézte Zrínyi Miklós hadvezéri működését s hogy a gyűlölt Zrínvi-család eme- sarját minél sikeresebben féken tarthassák, a birodalmi hercegi címet is felajánlották a rettenthetetlen hősnek, amit azonban ez nem fogadott el, hanem egyre Kanizsa ostromát sürgette Lipót császár előtt. Március elején végre csapatokat bocsátottak Zrínyi rendelkezésére. Az összegyűlt, vagy 20.000 főnyi sereg Zerinvár alól április 28-án Kanizsa ala indult, ahol újabb csapatokkal bővült és a töiökök előretolt gerenda várát elfoglalta. Ugyanekkor a szultán is útnak indított Konstantinápolyból 150 hajót, tömve élelemmel, lőszerrel és katonával. A vár négy oldalát gróf Hohenlohe tábornok, Zrínyi Miklós és öccse, Péter, Strozzi altábornagy és a magyar urak bandériumai szállták meg. Az egyetértés a hadműveletekben csak addig tartott, amíg minden csapat elsáncolta magát. Ettől kezdve a kedvetlenül, csupán császári óhajtásnak engedve hadba vonult császári vezérek csak kerékkötői voltak Zrínyinek tervei véghezvitelében. Hohenlohe Szentmiklósnál, tehát a mocsár és folyó bajcsai hídján túl táborozott, úgyhogy az összeköttetés vele teljesen hiányzott. A feneketlen mocsái ugyanis a váiat Pölöskétől a Muráig három mérföld hosszúságban övezte. A mocsár két partja közt másképen, mint a korhadt bajcsai hídon keresztül, nem lehetett közlekedni. A grófnak egyébként sem feküdt a szívén Kanizsa visszavétele és épen azért — Zrínyi Miklósnak Lipót császárhoz írott levele szerint — m fű növése előtU nem is akarta az ostromot megkezdeni. Strozzinak a későbbi Zöldfa-kert helyén, a mai ferencrendi templom helyén és a Német-utca felső végének irányában volt egy-egy erős sánca. Ezekből lőtte a mai gőzmalom helyén állott várbástyákat. Zrínyi a mai zsidótemető helyén előretolt két lövegállásából ontotta a tüzet a várfalakra A magyar főurak csapatai Récse irányából két lövegállásból szegezték ágyúikat a várnak. Hohenlohe ezalatt a mocsár áthidalását próbálgatta. El is készült nagysokára egy 250 lépés hosszú l) Dr. Szukits Nándor : Kanizsai vár története (Bátorfi : Adatok Zalavármegye történetéhez. 1876). - 19 2* Kanizsa ostroma 1664-ben
