Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos
aki akkor már a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetség választmányában Nagykanizsát képviselte, a Szövetségtől megbízást kapott egy »Tűzoltóvizsga-rendszer és tankönyv« megírására, amit a Szövetség 1892-ben elfogadott és az egész vármegye tűzoltóságai részére kötelezővé tett. Ettőlfogva Nagykanizsán csak az lehetett tűzoltótiszt, aki ennek a tankönyvnek alapján, amely úttörő munka volt a magyar szakirodalomban, — vizsgát tett. 1893-ban Knortzer Györgyöt a nagykanizsai Önkéntes Tűzoltó Testület főparancsnokává választotta. Ugyanekkor Lengyel Lajos főjegyzőt választották meg elnökké, Sallér Lajost pedig életfogytig tiszteletbeli főparancsnokká. Poredus Antal volt a mászó-osztály és Fleischhacker Ignác a szivattyú-osztály parancsnoka. A Testület vagyona 13.000 forintot képviselt a szertári berendezéssel együtt. A pártoló tagok száma 105, a működőké 112 volt. 1893-ban 9 tűzesetben 21 ház, 17 istálló, 23 pajta, 20 melléképület égett le, 15.200 forint értékben. 1893 tavaszán (miután egy vasárnap délután kigyulladt pajtától a Honvéd-utca, Attilautca, Petőfi-utca egyszerre állott lángokban és a tűzoltóság minden embere is kevés volt a mentési munkálatokhoz), a katonaság a Tűzoltó Testület megkeresésére elrendelte, hogy minden századból két altisztet, két őrvezetőt és tíz közlegényt ki kell képezni tűzoltói szolgálatra. Az ifjú főparancsnok lelkesedéssel és nagy ügyszeretettel látott neki a városi tűzbiztonság megszervezésének, aminek első esztendei eredménye volt, hogy a katonaságot (mindkét ezred egy részét) a föntebbi értelemben személyesen kiképezte, egyben kieszközölte, hogy a város mindkét kaszárnya részére egy-egy fecskendőt szerzett be. A következő évben, egy 1894 februárjában rendezett nagyszabású koncert jövedelméből, megalakította a mentő-osztályt, a tűzoltó-szertárat pedig vidéki viszonylatban a legjobban felszereltek egyikévé fejlesztette. A mentőosztály első vezetője Radó B. Béla, biztosítóintézeti titkár volt. 1896-ban 32 tagja van a mentőosztálynak, főparancsnoka dr. Ollop Mór, alparancsnoka Brandhofer Antal. 1906-ban sikerült kiharcolni, hogy a város ideiglenes alkalmazottaiként tíz hivatásos tűzoltót alkalmaztak. Ugv ezek. valamint az önkéntesek kiképzése, a leggondosabban történt. Knortzer György főparancsnokot szakértelme, buzgósága és a tűzoltói kérdésekben immár országos tekintélye 1898-ban a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetseg elnöki székébe juttatta, egyúttal a Szövetség székhelyét is Nagykanizsára helyezték át. Az Önkéntes Tűzoltó Testület elnöki székében 1910-ben Vécsey Zsigmond polgármester lett Lengyel Lajos főjegyző (1882—1910) utóda, majd Vécsey halálával, 1913-tól 1918-ic, Deák Péter rendőrfőkapitány. Az alelnöki tisztséget hosszú éveken keresztül Grünhut Henrik töltötte be. A világháború szétszórta a frontokra az Önkéntes Tűzoltó Testület tagjait, sőt a hivatásosak közül is csak mutatóban maradt meg egy-két kiérdemesült tűzoltó. A Testület ilyenformán csak papíron létezett, de érdemleges működést nem tudott kifejt eni, úgy hogy a főparancsnok közbenjárására és a város többszöri kérésére 1916 tavaszán katonákat vezényeltek ki a honvédelmi miniszter engedélyével a tűzbiztonsági szolgálat ellátására. — 193 — 13 Knortzer György
