Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos
ki a Városunk, az az Elöl Járósága megbirálása alul és igy miért szenvedjünk tsak azon Zsidóság kedvéért és annak némü vétekben keveredhető személyének a miénknél drágábbá tétele tekintetibül, — korlátoltasson Tanátsunk Bíró Hatósága, — el nem gondolható. Nintsen és nem is lehet tehát semmi ok Tanátsunkra kentt Értetlensége miatt sem ezen városi akármi féle lakosoknak magok személyét, hitelét és bötsületét félteni, sem pedig az idegeneknek keblünkben való bé költözéstül el rettenni, — sem végre a még tsak növésben lenni mondott kereskedésnek is nálunk meg csükkeni, mert Személye mindnyájunknak Tanátsunk igazságos bíráskodása által elegendöleg biztosétva vagyon, — kebelünkben az idegenek mind inkább és inkább bé költöznek, a kereskedés pedig (áldott az Ur Neve!) nálunk azon a Fokon áll, amelyrül esmeretes és nevezetes majd fél Europa előtt«; ad 4. a kisebb vétkek és főbenjáró bűnök között a város mindig megtalálta a határt s a főbenjáró crimináliákat mindenkor a »vérhatalmas Uradalom« elé terjesztette. A nagy pör húzódott esztendőkig, a város végül is megmaradt eddigi jogainak gyakorlásában továbbra is. Annyi újítás történt csupán, hogy a bírói tárgyalásokon két tanácsoson kívül minden alkalommal két-két esküdtnek, a »hitesek«-nek is jelen kellett lenniük. A hiteseket kéthónaponként felváltották. 1) sfc • Az 1848-as reformok a közigazgatással együtt a bíráskodást is új alapokra fektették. Legelőször is rögtönítélő bíróságot és akasztófát állítottak fel Nagykanizsán is. 2) Az igazságszolgáltatás apparátusa különálló ügyosztálya lett a városi adminisztrációs szervezetnek (L. közigazgatás fejezetében !). Törvénytudó tanácsosok végezték az ítélkezést, külön segédszemélyzettel, majd a polgármesteri állás rendszeresítésével a városbírói tisztség is a bíráskodás teendőinek ellátására korlátozódott s ezzel a városi bíróság teljes autonómiát nyert, csupán anyagi gondoskodás tekintetében tartozott a városi hivatalok sorába. 1852-ben » Hengelmüller Mihály Soprony kerületi Cs. Kir. Álladalmi főügyész Ur () Méltósága Kanisa Város Tanátsának részéről az eránt, hogy a Megyei felyebbviteli Törvényszék Városunkban helyheztessék, jelenleg Bétsben Magyar ország törvénykezését szervező leg felsőbb Bizottmányánál Kanizsa Város pártfogolását magas befolyásánál fogva eszközölni kegyeskedjen, — megkérettetni rendeltetett.« Ugyanekkor megkeresték ilyenirányú folyamodásukkal »Báró Hauer Soprony kerületi Cs. kir. főispánv úr Ő Méltóságát« is. 3) Amíg Nagykanizsa a megyei törvényszék idehelyezésén buzgólkodott, addig a vármegye igyekezett megnyirbálni a városi önállóság szárnyrakapott törekvéseit. A vármegye még a 60-as évek elején is a főszolgabíró útján levelezett a váiossal. Akárhányszor jöttek a városhoz különféle megkeresések a megye útján más törvényhatóságoktól, más városoktól s ha ilyenkor Nagykanizsa autonómiájának önérzetével nem a vármegye közvetítésével, hanem közvetlenül felelt a hozzá intézett kérdésre, akkor jött a megye dorgatóriuma a főszolgabírótól, akit a város *) 1842. városi kgy. 29. jkv. 2) 1853. 1386., 1409. és 1417. jkvek. 3) 1852. 134—135. jkv. — 167 —
