Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos

Első útja Arszlán pécsi basával Kanizsa alá vezetett, ahol is a várat megadásra szólította fel. A hatalmában és óriási serege erejében elbizakodott szultán olyan biztosra vette Kanizsa kapitulálását, hogy minden különösebb nekikészülődés nélkül, mint valami sétalovaglásra jött a vár alá s ott díszesen felsorakoztatva vezérkarát, várta vissza a beküldött követeket. Tahy azonban a barátságos felszólításra ágyúkkal felelt és a fejetlenül szétugrott sereget üldözőbe vette, majd a Szigetvár táján lesben álló Zrínyi Miklós csapatával két tűz közé fogva őket. magát Arszlán basát is elfogta. Ez a kanizsai török-látogatás még inkább felhívta a figyelmet Kanizsa várának fontosságára, miért is az augsburgi birodalmi konferencia Zrínyi Miklós javaslatára elhatározta, hogy a várat még jobban megerősíti, négy elő-erőddel látja el, a tiszta magyar őrség létszámát 80 fővel felemeli és az élelmiszer-raktárakat két esztendei szükséglettel látja el. Egyúttal a magas korban elhunyt Tahy Ferenc helyébe kinevezték parancsnokká sógorát, az ifjú Zrínyi Györgyöt, a szigetvári hős fiát. Még ebben az évben elesett Szigetvár, amikor is hős védőjének, Zrínvi Miklósnak a török által levágott és Miksa császárnak elküldött feje három napig volt közszemlére kitéve a kanizsai barátok templomában, ahonnét elvitték Csáktornyára és ott nagy gyász-pompával eltemették. Szigetvár eleste után írta Strozzi tábornok, a híres német hadvezér a császárnak, hogy Kanizsa vára egyike a legerősebb és legjobb erősségeknek egész Európában. Ugy látszik ezt a török éppen ilyen jól tudta, mert diadalainak sorozata sem adott neki bátorságot Kanizsa nyilt megtámadására, hanem a legravaszabb fortélyokkal és ármánykodással, apró, cselvető csatározásokkal igyekezett Kanizsa birtokába jutni. A töröknek akart szolgálatot tenni Bocskay György is, amikor 1568-ban Nagy-Kanizsára jött és itt a császár ellen összeesküvést akart szervezni. Az ekkor már újra Kanizsán lakozó Kanizsay Orsolya kérésére azonban a beavatottak az összeesküvésre vonatkozó iratokat elküldték Bécsbe, mire Bocskay jobbnak látta odébb állani. Zrínyi György csáktornyai örökségébe távozván, 1569-ben a várparancsnokságot az egri Tliury György vette át, aki 1571. nagy hetében egy kirohanás alkalmával, hős vajdáival vitézül küzdve elesett. Fejét a budai basa elküdte Konstantinápolyba, testét pedig Zrínyi György nagy pompával Kanizsán temettette el és emléket is emelt neki, amely azonban azóta eltűnt.

1) Thury Gj^örgy halála országos gyászt és csüggedést vont maga után. A poéták »turris Hungáriáé« névvel fonták versbe emlékezetét. Thury György örökébe lépett, bár a főkapitányi címet nem fogadta, el, thengöldi Bornemissza János. Miksa császár magához hívatta Bornemisszát Bécsbe, hogy rávegye a főparancsnokság elfogadására, Bornemissza azonban erre az exponált helyre nem akarta elhozni családját, földje, birtoka pedig nem volt, ahol őket elhelyezhette volna. Később mégis elhozta ide családját, amikor a királytól megkapta ajándékul Kemle falut és környékét. A főparancsnoki címet egy ideig Zrínyi György, lemondása után tallóczi Bánfy Bálint, majd 1573-ban Alapy Gáspár viselte. Alapy parancsnoksága is, mint elődeié, rövid életű volt. A szigetvári bég ugyanis húshagyókedd L. »Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben« 211. füzetének (1894) Eötvös Károly tollából megjelent cikke Kanizsa-vár történetéről. - 8 -