Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos
el. Helyette Dobó Márton, a ló-autóbusz vállalkozó, egyezkedett a várossal a helyi közlekedés lebonyolítása ügyében. Az első bérautó 1911 őszén állt a standra, a fiakkerosok közé, akik erre Döme Károly társuk vezetésével, részvénytársasági alapra helyezkedtek és elhatározták, hogy vesznek közösen két bérautót. 200 koronás részvényeket bocsátottak ki, többet el is helyeztek azokból, de hamarosan az egész akció megfeneklett. A háború alatt, 1916 végén Josipovics Milivoj, a népszerű nagykanizsai mecénás, kért engedélyt a kereskedelemügyi minisztertől egy, öt rónaiból álló városi villamosvasúihálózat építésének előkészítő munkálataira. Nagyobb pénzcsoport volt a háta mögött és az építést a háború utánra tervezték. A háború azonban elsodorta Nagykanizsáról Josipovicsot is, meg a villamosvasútból is csak szép álom maradt valamelyik jövő generáció számára. Hí Hî H: Uj képet adott a városnak 1883-ban a Sugár-út megnyitása. Az új utcában épült rövidesen a két katonai laktanya, majd a József főherceg-utcának ugyancsak laktanyaépítéssel kapcsolatos megnyitásakor, 1902-ben meghosszabbították a Sugár-útat egészen a József főherceg-utcáig. Az útak klinkerezése maga után vonta a teherfuvarozásra vonatkozó szabályrendelet megalkotását (1885). A városszépítésre irányuló törekvések ébrentartója s az ilyen programok végrehajtója, a Szépítő Egylet volt, amely Szépészeti Egyesület néven 1892 decemberében alakult meg, 130 taggal, dr. Bentzik Ferenc városi ügyész elnökségével. Az egyesület megalakulásával be is fejezte működését,, míg végre 1894 december 30-án Nagykanizsai Szépítő Egylet néven 275 taggal újraalakult s elnökévé Pliliál Ferencet, a város nagyon népszerű közjegyzőjét, választotta. Alelnöke gelsei Guttmann Vilmos volt. Véleményező szerv volt a Szépítő Egyesület minden, a város külső szépítésére vonatkozó kérdésben. 1901-ben megvette a város az uradalomtól az Erzsébet-teret elcsúfító ú. n. csoportházakat, melyek valamikor a sóhivatal tisztjeinek lakásai voltak. A csoportházak lebontása után a törvényszék előtti teret parkírozták. Megvette a város a Teleky-utca közepén a Sas-, a végén az Ökör- (volt Szélmalom-) kocsmák épületeit, =a Király-utca végén a Bárány-vendéglőt, a kiskanizsai nagykocsmát, a kórház, mellett volt Pintér-lakot, a Polgári Egylet kertjét, amit a mellette volt városi telekkel együtt parkiroztatott. »A városi sétatér« 1) a milléniumi évnek köszöni létezését. Fásított közterekkel akkor még alig dicsekvő városunk vezetője, Vécsey Zsigmond polgármester, Tripammer Gyulának, a Szépítő Egyesület ügyvezető-elnökének buzdítására vette fel a millenáris díszközgyűlés programjába egy promenád létesítését. Tripammer, mint a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatója, jól ismerte azokat a kiskanizsai Villányi Henrik : » A mi sétaterünk«, Zalai Közlöny 1927 szept. 23. Sugárúti részlet — 118 —
