Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

gazdákat, akiknek telkei (összesen 6 hold) érdekelve voltak a sétatér kihasítása kapcsán. Titokban előre megalkudott velük, a szerződéseket a városi tanácsnak bemutatta és ezzel elérkezett a városfejlődésre oly jelentős momentum, amikor Vécsey polgármester ragyogó díszmagyarban kihirdethette Nagykanizsa város közönségének, hogy »a város sétateret alkot az ezeréves Magyarország emlékére«. A park területéhez megvette a Csengery-utcai ú. n. »barátok kertjét« (a Merkurvasgyár mellett), aminek eredetét ma is hirdeti a park Csengery-utcai bejárója közelében álló kőkereszt. Plihál Ferenc, a Szépítő Egyesület elnöke, egyik transzport díszcserjét, bokrot, egyéb ültetvényt a másik után adta a park céljaira, Tripammer pedig maga ültetgette a kényesebbjét és állandóan őrködött a munka felett. A sétatér temető felőli bejáratánál a vasúti bevágást átívelő vasbeton-hidat 1909-ben építették a rozoga fahíd helyére. Amikor a vasútépítés során a budapesti vonal részére a Déli Vaspálya Társaság a város tövében húzódó mély bevágást építette, akkor a vasút kötelezte magát, hogy a bevágással zsákutcává vált Batthyány-utcából átjáróhidat épít a parkhoz. A Szépítő Egyesület 1905-ben forszírozta az átjáró megépítését. Ekkor ugyanis élénk élet indult meg a parkban : cigányzene, katonazene, cukrászda vonzotta oda vasárnaponként a közönséget. í 912-ben végre a város elkészíttette a híd 12.000 koronás terveit. Közbejött azonban mindenirányú városfejlesztési program egyforma refrénje: a világháború. A Szépítő Egyesület vagyona mai értékben 1 pengő 60 fillérre devalválódott és a múlté lett a sok szép tervvel együtt, a Szépítő Egyesület is. 1925 őszén a város a sétakertet (melynek főútját Tripammer-sétánynak nevezte el a képviselőtestület egy határozata) a 6 holdnyi új-parkkal bővítette. 1908-ban vette a város saját kezelésébe az utcák tisztántartását. Erre az időre esik a Teleky-utcának bazalt kiskockakövei való burkolása, amit utóbb a Király-utcától kezdve a kiskanizsai útnak hasonló burkolása követett. Ezek az útszakaszok állami út részei lévén, a város 16.000 korona hozzájárulást fizetett munkálataikhoz. Amikor a magánépítkezésnek 1910 és a követő esztendőkben új konjuktúrája n y il ott, egymást érték Nagykanizsán a telek-tömbök parcellázása, utcák nyitására vonatkozó tervek, eljárások. Blau cognacgyáros 1910-ben a Csengerv-utca végében, J a sóraktár szomszédságában lévő telkeit ' ajánlotta fel három kis utca létesítésére, melyek a vasúti töltésig lennének összekötők ! a Kazinczy és a Csengerv-utcák között. Az építkezések 1913 tavaszán meg is kezdődtek. Ugyanekkor dr. Sabján Gyula főjegyző a Gyár-utca és környéke rendezésének látott neki. 1912-ben elnyerte már a legfelsőbb egyTripammer Gyula 119 — A sétatéri »körönd«