Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
308' szabadságunk megmentéséről, személy és vagyon bátorságunk megvédéséről van szó. — Nyújtsátok sebesen a védelem eszközeit ide ! Kolozsvárt Martius 8-án 1849. Az egyesült Magyar és Erdélyország tellhatalmu országos biztosa, Csány László. 1.) Minő felfogása volt Csánynak az akkori eseményekről, ezt egyik levele tárja fel, melyet márczius 14-én irt Tóth Ágoston ezredeshez, ekkor beszterczei főhadparancsnokhoz. . . . „Hát már csakugyan nincsen módunk magunkat Urbán ellen biztositani ? . . . Ha ennek ismét sikerül a betörés, ugy bajaink meg fognak gyűlni. Igaz, ha Bem tábornok reménye, melyet 10-röl kelt, tegnap vett levelében kifejt, valósul, igy ebünk se sánta, se bajunk. Ugyanis ö 11-én az ellenséget megtámadni, 12-én Szebent bevenni, a viszonyokat ott rendezni, az Erdély biztosítására szükségkép itt maradandó sereg vezényletét Czecznek átadni, a többivel Magyarországba vonulni szándékozik. Quid ad hoc ? Yederemo ! Már ma a szerint be kell véve lenni Szebennek és a szerint mindennek mást szint kell ölteni Erdélyben. Alig várom a tudósitást; én lehetetlennek tartom Szebennek ily rögtöni bevételét ; azért adj a Isten ! — — Dembinszky nagy bakokat lőtt, azt tagadni nem lehet; ha az osztrák okosabb, ugy baklövései következtében a magyar seregek egy nagy részének vége van. Mintha nem is tartotta volna figyelemre érdemesnek az öreg ur a térismeretet. De másrészről kétséget nem szenved, hogy a táborban korteskedések történtek Görgey részére; és ezért jó, hogy Vetter lön a fővezér, — különben a tábori korteskedés egészen oda aljasul, hol a megyei állott. Egyébként Görgey csatlakozása, mint mondják, katonai szempontból remek volt. Most 50 ezer ember indult meg BudaPest bevételére ; ha az orosz nem hunczfutkodik, ugy az osztrákokon győzelmünk kétséget nem szenved, legalább annyiból, hogy kénytelen leend pacifikálni becsületes áron. Már most Vetter is elmenvén Döbröczönből, önre még nagyobb szükség van ott; de ha az öreg ur, győzelem után, itt hagyandja Erdélyt, nem lenne itt még követelőbb a szüki) Eredetije a kolozsvári 48—49. tört. Ereklye Mnzeumban.
