Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Csány László

809' ség önre ? Mindenesetre azt hiszem, hogy a hadügyminiszter itt nem fogja hagyni ezredes urat; ezt hinni okom van. Asztalos, a becsületes, erélyes hazafi, a hü barát, a ritka elmetehetségü képviselő addig, amig mi Urbán után barangol­tunk, lebetegedett és visszajövetelemmel néhány nap múlva meghalt; tegnap temettem őt el. Ez igen-igen leverő eset reám nézve. Kormányrendeletnél fogva Bemnek kötelességem szemé­lyesen átadni a magyar első katonai középrendet ; e miatt 17-én a táborba utazandok ; utamat ugy fogom irányozni, hogy önnel szerencsém lehessen találkozni. Üdvözlöm önt legszívesebben." (Erd. Muz. 1897. 8.) Csányt május 2-án Kossuth mint kormányzó a nemzet­gyűlés jóváhagyásával kinevezte a „második felelős minisz­tériumba" az u. n. „Szemere-miniszteriumba" közmunka- és közlekedési miniszternek. Május 7-én még rendeletet bocsájtott ki Kolozsvárról a lázadás okozta károk mikénti felvétele tárgyában. Rendszabá­lyokat adott, a melyekben pontosan részletezte a kárt felvevők és békebirák ez ügyben történő eljárásait s a károsultakról pontos jegyzéket kivánt. Kolozsvárott van még május 11-én is. E napon lövette főbe a kolozsvári vésztörvényszék által halálra itélt Róth István Lajos ág. ev. lelkészt, Kisküküllö megye császári ad­minisztrátorát, a hires szász árulót. „Ezzel fejezvén be — mint Kőváry irja — kormánybiztosi működését." (Hazánk tört. közi. III. 91.) Utána csakugyan elhagyta Erdélyt. Május 14-én már Debreczenben volt, letette a miniszteri esküt. 1849. jun. 29-én Pesten a minisztertanács Görgeit seregé­vel Komáromból az Alföldre parancsolta. Kiss Ernő, Aulich és Csány vitték meg a parancsot. Görgei nem akart engedel­meskedni. De Csány addig beszélt, könyörgött, hogy Görgei meghajolt. A küldöttség visszament Pestre. Alig pihentek meg, már ott volt Görgei levele, hogy még sem vonul le. Megfosz­tották azonnal a fővezérségtől. Ekkor mondta Csány a mellék­szobába levő Kovács Lajos barátjának: „El vagyunk veszve barátom. Kimondotta Kossuth, hogy minden katonánk a Görgei kezében el van veszve az országnak ; csak az a mienk, amit tőle elvonni birunk."

Next

/
Oldalképek
Tartalom