Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1849. Az év első fele

m zott egy kis osztrák sereg. Ez a kis városka is útba esett, tehát ki volt téve az ellenség gyakori garázdálkodásának is. Hogy nem kimélték a nép vagyonát, kitetszik Faisztl János lendvai városbíró leveléből, amelyben az ellenség lendvai pusztításait írja lej az alispánhoz küldött, s junius 4-én keltezett tudósításában amelyben igv panaszolja el Lendva akkori siralmas állapotát : „Szegény Lendva városunkra nézve elmondhatjuk bátran, hogy hat nap elfolyása alatt egy seculumot számolhat. Most elfoglalva a terhektől, sem idő, sem hely nem lévén, hogy valaki közülönk Írhatott volna, csak most, midőn nagyobb részint a pokol torkából megszabadultunk, sietünk tettes alispán urat szomorú és aggasztó sorsunk nehezebbjéről alázatos jelentésünkkel tudósítani. Bölcsen tudni méltóztatik, hogy május 28-án Zala-Lövőn katonaság tanyázott, kik szerdán reggel, számra mintegy 1400, Lendva városunkba rohantak, akik közt több regementből összeszedett 500 főbül álló lovasság, egy zászlóalj kevés olasz, többen jáger ruhába öltözött ujonczok, a többi pedig német gyalogság volt 3 ágyúval és egy mozsárral ; ezek csütörtökön reggel egy fordulatot csak azért tevén Letenyéig, hogy útközben oda és visszajövet a lakósokat élelmükből kipusztítsák, és még azon éjszaka és ugy pénteken reggelre városunkba visszarohantak. Nincs toll, mely leírhat ná ezek kegyetlenségeit: nem volt előttök kegyelemben fiatal avagy öreg, szegény avagy gazdag, egyedül minden élelembeli jószágának odaadásával menthette meg magát mindenki a harezolástól, vagyonát pedig a felgyujtástól ; mindenki, amije, csak volt, odaadta, mégis több pinczét feltörtek, amit csak meglóghattak, raboltak: szóval nem mondhatunk egyebet hogy ezek Jellasich rabló csordáit felülmúlták. Városunkban egy szál széna, sem egy szem zab nem maradt : azután az uradalmi magtárakat nyitották ki, a honnét közel 200 mérő zabot hordtak el; 80 aki'» bort és 12 ökröt, és pedig jármos, majorsági ökröket kellett a tiszttartó urnák odaadni, metyeket l(i jó tehénnel kívánt, felváltani, de el nem fogadták; ezen ökrök közül 10 dhot Stájerországba Luttenbergbe velők elhajtottak. állításuk szerint ottan Nugent embereivel csatlakozandók. Ezen emberek rosszabbak voltak a sáskánál, megettek minden veteményt, lekaszálták a lóhert, luezernát, le még a közelebb lévő rétjeinket; söt azt is tapasztaltuk, hogy jószágainkat is