Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1849. Az év első fele

184 aratni, tipratni kezdték, mit ha magok nem tennének is, a sok forspontos ember, kiket velők huzamosan tartanak, marháiknak lekaszálni kénytelenek. Tudja Isten még mi történik velünk, mert midőn e sorokat irom, most még a söpredékből többen utczáinkon sétálgatnak ; ki tudja mit akarnak ? Nem fordulnak-e még a héten vissza?" 1) Az osztrák csapatok ez a Lövőről Lendvára való kirándu­lása máj. 29-én történt. Lendván voltak meglehetős békesség­ben máj. 31-ig. Ez nap hajnalban Nagykanizsára indultak el Let.enye felé, de csak Dobri faluig mentek. Innét miért, miért sem : visszafordultak és máj. 31. ós jun. 1. közti éjfélben Alsólendvára érkeztek. Azonnal hozzáfogtak a rabláshoz. A lakósokat ágyaikból kikergették, gúnyolták és bántalmazták őket, Ami kezokbe akadt, azt vitték, a borokat még a hegyen is kieregették, a kertekben az éretlen gyümölcsöt leverték, a fákat letörték, az ugorkát, tököt nyersen falták s a házak felgyujtását is megkísérelték. A csapatban levő olasz katonák azonban nem vettek részt a rablásban. Ezek egész nap a be­rekben, s a Feketeér, Lendva és Ginya patakokban békákra vadásztak, azokat nyúzták, sütötték és ették. — De junius 2-án már szerencsére elvonult Lendváról a garázda banda St áj erorsz ágb a. 2) A megyei bizottmány máj 31-én ülésezett először Keszthelyen. Első intézkedése 1142 ujoncz kivetése volt a megyére. Megha­gyatott továbbá, hogy szökött honvédet befogadni senki ne merészeljen. Es az ujonczozást azonnal meg is kezdték. Toborzók is jártak zeneszóval a, megyei városok utczáin. Nagy volt a lel­kesedés; még 12 — 13 éves fiuk is katonának akartak állni: és voltak 14 — 15 éves fiuk, akiket be is vettek. Ep kéz-láb fiatal ember végig sem mehetett a zalamegyei városok utczáin a nélkül, hogy az asszonyok-leányok ki ne gunj^olták volna őket. — No nézzétek ! Más becsületes férfi elment a háborúba, ez meg itthon őrzi a szoknyát. Hát ki is maradt volna meg az asszonyi nyelvtől?! Hisz voltak már honvéd-nők is. Kanizsáról is volt egy „Kálmán" nevü női honvéd, — aki a háború során egyik lábát is elvesztette. 3) Adatok Zalaru. tört. 2) Alsólendvai Hiradó 1890. évi 12. sz. 3) Cser József közlése után a Zalai Közlöny 1S&5. évf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom