Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
178 fizethetnek : hol kincstári postahivatalok léteznek, a kézbesitésért nem jár semmi, egyéb helyeken marad ugy, mint határozva volt. A sulyfokozás az 1842. szabályzati elvek szerint történik. Ezen rendelet 1849. ápr. 1-én lép hatályba. Közzé tétetett továbbá, hog} 7 Budán Marjagetca es. kir. ezredes elnöklete alatt egy kármentesítő bizottság működik. Tárgyalni fogja azon károkat, melyeket a hadikincstáron a hatóságok vagy ^nagánosok követelnek, vagy a hadikincstár az országon keres. Az előbbi kormány által okozott károk a magáuutra tartoznak ; az is még, hogy a honvéd vagy önkéntes csapatokból visszatért egyének íVlavattatásuk végett az elöljárók által a katonai hadfogadkozmányhoz Egerszegre lesznek utasitandók ; - s hogy az adófizetésre a helységek komolyan intetnek; hogy a magyar egy- és kétforintos bankjegyek annak idejében tudatandó naptól kezdve a kanizsai sóhivatalnál be lesznek váltva. (Farkas Imre egerszegjárási lob. köröz vénye Bagódból, 1849. márcz. 24.) Ilyesmikkel bíbelődik a császári biztos ur a vármegyében egész május 10-ig. Hát a kanizsai haditörvényszék? . . . Ennek érdekes dolga akadt ez időben. Ugyanis a becsehelyi kanász többedmagával megtámadta a katonai futárokat. De a merénylet nem sikerült és elfogták a kanászt, vele a becsehelyi téglást és három fiatal legényt is. A kanászt és a német téglást agyonlövésre itélte a haditörvényszék. A téglás sirt, jajgatott, a kanász szótlanul készült a halálra. Meghurezolván őket a vesztőhelyen, esak a halálfélelmet állatták ki velők, aztán szabadon eresztették őket. A kanásztól kérdezték többen: ugy-e, nem tesz több ilyent? .,Nem ám, amig nem lehet," — felelte vissza hetykén a megtért bűnös. 1) Közben Nugent a hadseregével — ugy márcz. elején elvonult Eszék bevételére. Őrségül Kanizsán néhány száz horvát katonát hagyott, akik magánházaknál voltak elszállásolva. Történt ápr. 10-én, hogy Klauz Boldizsár asztalosnál a beszállásolt horvát katonák a műhelyben tanyáztak. A szintén e házban lakó Horváth lakatos 7—8 éves kis fia ott nézelődött, kíváncsiskodott a katonabácsik közt. Dalolgatott is szegény. Egyszer csak rákezdett a „Kossuth-nótá"-ra. Dalolása közben fegyver dörrenés hangzott s a golyó a kis fiu szájába fúródott, aki Cser József közlése után a Zalai Közi. 1895. évf.
