Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
179 rögtön meghalt. A házbeliek azonnal Összefutottak, hogy a katonákat agyonverjék. De felbőszült az egész város az eset hallatára. Az egész helyőrség kénytelen volt elölök kihúzódni a temető mellé, ahol bezárkóztak egy ház udvarába és segítségért küldtek. A iiu temetéséről visszatérő néptömeg megakarta támadni a bezárkózott horvátokat; mert a katonák ugyan azt állították, hogy fegyvertisztogatás közben véletlenül sült el a puska, de nem hitte el senki, a fiút a Kossuth-nóta bosszúáldozatának tekintették. Albanich városbíró kérlelő szavára a nép haragja valahogy mégis csillapult, s így a város megmenekült a már jövő ós fenyegető veszedelemtől. Mert 2 3 nap múlva e horvát katonák segítségére megjött Stillfried vezérőrnagy néhány ezer emberrel és G ágyúval, tábort ütvén a kanizsai réten. Ide rendelte ki a város elöljáróit, de ezek nem mentek ki. Nem történt e miatt bajuk, mert az osztrákok engedékenyebbek voltak már, az országban másfelé már megtanították őket honvédeink a szelídebb erkölcsökre. De azért fenyegetni fenyegetett Still fried erősen. Kiáltványokat eregetett ki. A fegyverek beadását parancsolta, de nem kapott egy rozsdás pisztolyt sem. Sőt oly vakmerő volt a kanizsai nép, hogy a szigorú őrködés ellenére is leszaggatták a falragaszokat ; egyszer a városház erkélyéről letörték a fekete-sárga zászlót, is, és még sem kaptak sem kötelet, sem golyót. A tetteseket felfedezni soha nem tudták. Később Stillfried is beköltözködött a rétről a városba, az urasági lakba. A kanizsaikkal csak meg volt, de bosszantotta az hogy Somogy felöl a Noszlopy Gáspár kormánybiztos emberei ellógdosták és lefoglalták apóstáját. Egyszer aztán granicsárokat küldött Ihárosberénybe postamesternek. Ezekkel meg az történt, hogy a somogyiak éppen áldozó-csütörtök hajnalán "megtámadták okét és Sánez faluig kergették őket vissza, lelővén vezető tisztjüket, s beledobták a herényi téglavető kútjába, \ hírre Stillfried is kirohant seregével a városból a somogyiak elé es még ágyukkal is lövetett rájuk, de eredménytelenül : mert ezek ki- és elkergetvén Berényböl a horvátokat, dicsőséggel visszavonultak. 1) Az é\ elejétől április végéig oly erősen őrködött az oszt. rák ármádia és a császári biztos a vármegyében, hogy alig-alig lehetett kapni tudósítást hős honvédeink, a kormány ós a nem'.'ser József közlése után a Zalai Közi. 1895. évf. 11*
