Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Deczemberi napok

159 eléggé bizonyítja, hogy szabadságunk eltiprására bérlett zsoldosok által kilencz oldalról támadtattuuk meg. Beesödittettek a szerb rablók a magyar nép legyilkolására. Felhuszittattak a vad ráczok, kiknek a haza legdúsabb vidéke jutott lakásul, a magyarok kipusztítására. Felbitjtogattattak, de hála istennek! többnyire siker nélkül, honunk tótajku népei. Hurbán gaz tót papot császári hadvezérré tették, ki alávaló czinkosaival s rablócsordájával gyilkol, pusztít, gyújtogat az országban, s akadnak tisztek a császári hadseregben, kik nem pirulnak az emberi nem e szennyétől parancsokat fogadni. Császári hadvezérek vezetik az emberiségből kivetkőzött, gyáván dühös oláhcsapatokat, kik gyávák a harczban, de lia fegyvertelen magyarokra találnak, a legkikeresettebb kegyetlenséggel, vad orditások és hahoták közt ölik rakásra. A vér fagy meg ereinkben, kezeinkben a toll reszket, lia a leplet fel kell azon iszonyokról emelnünk, melyeket e baromnál aljasabb csorda véghezvitt. Ámde nektek, testvéreink! tisztán kell látni, s nektek tudni kell, mikép bánik azon uralkodó család veletek, melynek minden tagját meggazdagitottátok, s melynek trónját annyi veszélytől megóvtátok. Halljátok és borzadjatok! Csak néhány példányt hozunk fel ezer helyett, melyekkel undorodunk tollúnkat megfertőztetni. Erdélyben a dühös oláhság egy egész védtelen, fegyvertelen családot, a Brádi családot, hitet megingató istentelenséggel konczolta le, tizennégyen vesztek el Brádi ak. egy öreg apától kezdve az utolsó unokáig, ezek legkisebbikét egy csecsemőt, elevenen vetették a sirba, hol nem gyilkolt, hanem halálig kínzott, szétmarczangolt szülőinek bűzhödt testei közt 3 nap és három éjen át hallották haldokló sírását, — a nélkül, — hogy e hiénák százai közt egy könyörülő lélek a kinok oly legiszonyubbjának véget vetett volna. Közép-Szolnokban b. Huszár Zsigmondnak, leirhatlan kínzások után, oláh inasa a fejét lenyeste nyakáról s