Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Deczemberi napok

kötetelességök szerint oda hassanak, hogy híveiknek lelkében a szabadság szent vágyát tetőpontra fokozva, azt ezerekben egy törekvéssé olvasszák, miszerint legyenek méltók az ifjú szabadságra s kikerülhessék, hogy a sirhalmaikon felnövendő fűszálak utódaik átka szellemében lengj ének. Ha találkoznék a hon lelkészei között, e rendeletet, azon szellemben, melyet tartalmaz, foganatosítani vonakodó, a haza ellenségének fog tekintetni. Kelt Budapesten, decz. 22-én 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke. Kossuth Lajos". „MAGVAROKSZÁG NÉPEIHEZ. A mindenható Isten, a szabadság, a népek istenének nevében! Amen. Magyarország népei szabaddá lettek a mult márcziusi napokban. A szabadságot a nemesség adta meg. 0 hozta ezen áldozatot. A királyt nehezen lehetett arra birni, hogy a nemesség ezen dicső, de igazságos áldozatát neve aláírásával szentesítse. De az országgyűlés elhatározott magaviselete s a szabadságukért fölkelt népek fenyegető állása mégrettentették öt, s igy irta végre alá azon törvényeket, melyekben a népek szabadsága biztosítva van. Aláirta, nem szive sugallatából, hanem azért, mert féltette trónját a nép méltó boszujától. Aláirta, mert gonosz tanácsnokai azzal kecsegtették, hogy majd, ha fordul a koczka, megszegheti esküjét, s erőszakkal megsemmisítheti azon törvényeket, melyeket aláirt. És ez, a mi itt mondaték, nem gyanúsítás, a kormány erről hiteles adatokkal bir; minden világosságra jött. A nádor, kit karjaitokon hordátok, kinek diadalmenetét az országon át a nép rokonszenve s az áldás imái kisérték, hűtlenül megszökött, de itt maradt irományai közt a mondottak világos bizonyságai megtaláltattak. S hogy igaz, a mit nektek isten szine előtt mondunk,