Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

Ferencznek, aki Perczelnek Letonyére való bevonulását nálam lévő levelében igy beszéli el: „Egy napon (okt. 17-én) ugy 10 óra tájban üres volt Letenye a horvátoktól; jött egy rendelet a murai horvát táborból, hogy 30 személyre az urasági kastélyban ebéd készíttessék, tehát megrendeltem, kénytelenségből ; a magyar katonáknak hírét sem hallottuk^tehát engedelmeskednünk kellett a horvát at}'afiakiiak. Azonban amint kijöttem a kastélyból, Nagykanizsa felöl trombitaszó ütötte meg fülemet. Irgalmas' magyarok Istene! kiáltottam fel, ezek magyarok lehetnek. S nem csalódtam. Jött az avangárda, szép huszárok, (a Sándor-huszárok ;) jött a Zrinyi-regement Perczel Mór tábornok vezetése alatt. Találkoztam Perczellel ; már 20 lépés távolságra nevemet és kilétemet kérdezte. Megmondtam. Akkor azt mondja: — „Én pedig Perczel tábornok vagyok." Örömmel telt kebellel üdvözöltem. Aztán kérdezősködött a horvátok után, Midőn elmondtam, mint állnak a dolgok, és hogy számukra a kastélyban ebéd készül, azt mondja Perczel : — „Azt mi eszsziik meg." Ez idő alatt az avangárda már a Murához ért. Hallunk egy ágyúlövést. Nemsokára hoztak be egy lelőtt huszárt halva. Kiharangoztattam. Megkezdődött az igazi csata. A horvátok hamar megszaladtak, de még három halott tüzért hoztak be Letenyére, azokat, is elhelyeztem a kedves huszárral és harmadnapra elénekeltem és eltemettem őket a letenyei temetőbe. Igyanazon órában, midőn Perczel Letenyén, — Domború- és Ivottoriluin Gáspár őrnagy támadta meg az ott tanyázó horvátokat. Ott előbb megszaladtak, mint Letenyén, és ide siettek az itt levő horvátok segítségére, de már későn; mert Hodosánnál találkoztak és ott 800 horvátot elfogott Perczel, kiket Letenyére kisértetett. Itt, minthogy más alkalmas, tiszta helyet nem adhattam, kiürített birkaakolba zárattam őket, s minden ablak mellé egy őrt állítottam. Reggelig szegények közül 4 meghalt. Ezeket is kiharangoztattam, sirjokat megásattam és a r. katli. szertartás szerint őket eltemettem. — Megjött Perczel, és a még életben lévő 7—800 horvátot, mindegyiknek egy-egy húszast adva, Nagykanizsára kisértette. Perczel tábornok Leten}

rén az urasági kastélyban ütötte tel hadi-szállását. Itt két honvédet halálra ítélt; az eg}

Tiket agyonlövette, a másik kegyelmet kapott. Utóbb egy czigáuy-